Tegnap előtt este már éppen álomra hajtottam a fejem, amikor megcsippant a mobilom. Nem tudtam hirtelen ki küldhet ilyenkor üzenetet. Fiam edzőjére tippeltem. Ilyenkor szokta nagyált. kiértesíteni a szülőket. Tévedtem Ex volt.
Azt írta ,hogy sokat vagyunk együtt (mármint vele és a fiukkal), mégsincs alkalma megkérdezni, mi van velem, hogyan képzelem tovább az életem. Elnézést kért, nem akar kutakodni, csak tényleg érdekli, hogy mi van velem.
Tegnap reggel válaszoltam, nem akartam kapásból valami hülyeséget írni. Megírtam neki, hogy már régóta nem tervezek semmit az életemmel. A terveimből ált. semmi jó nem lesz. Írtam, hogy csak própálom tenni, ami a dolgom, és a fiúknak megadni a lehetőségeimhez képest a legtöbbet. Még arról írtam, nem biztos, hogy jó ha ilyen sokat vagyok velük, jó-e a fiúknak. Nem tudom mi lenne a jó, és nem szeretek ezen agyalni.
Persze azóta is ezen agyalok. Összerakva a képet, egy jövőkép nélküli, megfásult ember vagyok, aki éli a maga kis szaros életét.
Aki talán már képtelen egy nőt szeretni.
Azt írta ,hogy sokat vagyunk együtt (mármint vele és a fiukkal), mégsincs alkalma megkérdezni, mi van velem, hogyan képzelem tovább az életem. Elnézést kért, nem akar kutakodni, csak tényleg érdekli, hogy mi van velem.
Tegnap reggel válaszoltam, nem akartam kapásból valami hülyeséget írni. Megírtam neki, hogy már régóta nem tervezek semmit az életemmel. A terveimből ált. semmi jó nem lesz. Írtam, hogy csak própálom tenni, ami a dolgom, és a fiúknak megadni a lehetőségeimhez képest a legtöbbet. Még arról írtam, nem biztos, hogy jó ha ilyen sokat vagyok velük, jó-e a fiúknak. Nem tudom mi lenne a jó, és nem szeretek ezen agyalni.
Persze azóta is ezen agyalok. Összerakva a képet, egy jövőkép nélküli, megfásult ember vagyok, aki éli a maga kis szaros életét.
Aki talán már képtelen egy nőt szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése