Eltelt egy fél élet

Harminc egynéhány évvel ezelőtt Apám csatolt be az autóban. Mostanában már én szoktam őt.
Persze az autó típusa is más.

Már rég nem írtam...

...pedig lenne mit.
A Nagy projekt befejeztével bizonytalanná vált a helyem, de azt mondják a főnökök, hogy tavaszig maradhatok. Pályáztam a cégen belül egy pesti pozícióra , de onnan még nem jött visszajelzés, hogy kellek-e.
A tervezési munkáim teljesen elapadtak, nem csoda hiszen az építőipar meghalt ebben az országban. Már csak a fizetésemből élek, ezért jobban össze kellett húznom a nadrágszíjat. Apámnak annyira megromlott a látása, hogy az autóvezetésről le kellett mondania. A kocsiját átírtuk a nevemre és az enyémet áruljuk. Az övé új kocsi, jó kocsi, csak kurvára fáj benne a hátam.
Anyám szívkórházban van, egyre jobban le van pukkanva az egészsége. Eddig nem nagyon aggódtam, de most már egyre többet jár a fejemben, hogy elveszíthetjük
Még a nyáron csekkoltam "B"-t a neten. Szült egy kislányt, nagyon boldognak tűnik.
Én még mindig az exnek asszisztálok, de már nagyon tele van a tököm. Állandóan utazgat, én meg furikázom a fiúkat, etetem, eténként tanulok velük. Ennyi erővel velem is élhetnének.

Nagyon kell az a pesti munka, hogy kitörjek az egyhangúságból, a magányból.

A nyaralás vége

Megvan az a rossz szokásom, hogy előre kalkulálom a nyaralást. Osztok szorzok, számolgatok. Érzem mi fér bele és mi nem.
Idén nem sok. Alaptábor anyámnál, amit kurvára rühhelek, mert állandóan a kajával traktál minket. Volt még Zamárdi kalandpark, Decathlon Fehérváron, és kirándulás Csesznekre, fel a várba. Szóval eddig nincs is gond, csóró vagyok, de van fantáziám.
A csapás általában akkor ér, amikor valamilyen földönkívüli erő úgy dönt, sok nekem a jóból.
Na ilyenkor a hazatérés pokol, és a kapuja a postaládám.
Most várt egy rendőrségi feljelentés, egy izmos telefonszámla,amit a nagyobbik fiamnak sikerült a mostani szintre felturbóznia és egy nyűglődés, amit a meghibásodott mobilom okoz.

Hirtelen tele a tököm és csak most kezdek melózni.

"Bárki úgy határoz, hogy az Igazság és Tudás ítészeként útra kél, biztos lehet benne, hogy hajótörést szenved az istenek hahotájának elsöprő viharában."

/Albert Einstein/

Esküvő

A tegnapi napon ex újra férjhez ment. Ezzel nincs is semmi bajom, mert inkább ez történjen, mint hogy egy megöregedett, magányos, hülye picsa legyen belőle.
Ami inkább kicsit zavart, hogy egy kurva szóval sem mondta, pedig ha nem is nap mint nap, de elég gyakran beszélünk. Az anyjától tudtam meg kb. 3 hete. Azzal magyaráztam a dolgot, úgy gondolja nem tartozik rám, ami valahol igaz is. Tegnap du. meséltem apáméknak az eseményről és ők meg is erősítettek abban, hogy tényleg nincs hozzá közöm.

Ha már teljes a boldogsága, már csak az átkot kellene levennie rólam.

Tökegyedül

Pár hónapja írtam, hogy nem vagyok egyedül, mert a barátom, a nővérem, a fiaim fordítanak némi időt rám, és pátyolgatják a lelki világom.
Mostanra ez az érdeklődés elfogyott. Talán kisebbik fiam érez irántam tiszta, önzetlen szeretet, nagyobbik csak akkor hív, ha kell neki valami (fuvar, pénz, cucc), különben csak a haverok érdeklik.
A haverom lekopott, talán azért mert már nem tartoztam a potenciálisan kölcsönadók közé, ezért más "barátok" után nézett. Nővéremet vérig sértettem azzal, hogy nem mentem el a fiai szülinapi bulijára, ahol két vénasszonnyal kellett volna eltöltenem egy délutánt én meg inkább más elfoglaltság után néztem.

Egy szó, mint száz, mindenkinek adtam indokot, hogy úgy gondolja, le vagyok szarva, nem foglalkozik velem. Én meg olyan gyerek vagyok(anyám szerint is)mint az apám. Ha valaki hátat fordít nekem nem megyek utána pitizve, hogy rendbe hozzak mindent, mert apámat hasonlítva, felismerem az emberek valódi szándékát, és hátra lépek hármat.

Kávé nélkül

Pár hónapja leálltam a kávé ivással, arra gondolván elmúlik a szédülésem, a fejfájásom a pánik rohamaim. Sikerült.
Nyugodtan élem a mindennapokat, higgadtan kezelem a helyzeteket a munkahelyemen és a magánéletben.
Pedig az élettől kapom az újabb és újabb pofonokat.

Most már tényleg egyedül.

De tudva, hogy a kávé allergiás tüneteket okoz.

"Az életed előre tervezd meg, de csak ceruzával."
/Brad Pitt/

B. bejelentkezett

Inkább csak megjegyzést fűzött a fiaimhoz, hogy milyen szépek, és hogy hihetetlen mennyire hasonlítanak rám.

Megköszöntem egy köszivel, azt annyi.

Sorozatos sérülések

Kisebbbik fiam pár hete meghúzta a belső combizmát, aztán kigyógyult belőle, majd egy megyei válogató edzésen feltörte a stoplis a nagy lábujját. Mivel azon a hétvégén nem tudott menni meccsre, elment osztálykirándulásra, ahol megfázott.
Ma du. elvittem a szomszéd faluba, hogy füvön rúgjon párat. Nem sikerült jól az akció, megint fáj a belsőcombja.

Picsába! Picsába! Picsába!

Kisebbik a nagyoknál

Kisebbik fiamat kölcsön kérte a 98-as korosztály. Immáron másodszor. Ő és még két csapattársa elutaztak a nagyobbakkal Tatabányára még tegnap, hogy ma 9-kor lejátsszák a kiemelt bajnoki meccsüket.
Apaként nehezen élem meg, hogy nem vagyok mellette és nem tudom segíteni a mérkőzés előtti felkészülésben. Arra gondoltam, hogy ez a hétvége lehet az a választó vonal, ahonnan kisebbik fiam kamaszként már az önállóság rögös útjára lépett.

Nekem marad a para és az ima Istenhez, hogy hazatérjen épségben.

Anyátlanok

A UPC videotárban(vagy máshogy)

Ajánlom!!

http://filmbuzi.hu/archives/2010/05/21/the-boys-are-back/

"Mindannyian árokban állunk, de van aki feltekint a csillagokra."

Oscar Wilde

Hasonlóság

Huszon pár évesen az ember figyel arra, nehogy olyan legyen, mint az apja. Negyven pár évesen azt veszi észre, hogy pont olyan, mint az apja.

Fiam szerelmes, de még van esze

Jó pár hónapja a facebookon vettem észre, hogy 16 éves fiam az egyik osztálytárs kislánnyal szimpatizál. Egymás képeihez fűztek kommenteket,, amik már-már kacérkodóak voltak. Akkor az autóban kérdeztem mi a helyzet E.-vel, mire ő kurtán csak annyit válaszolt, hogy még nem tudja lesz-e valami a dologból. Aztán le is tekerte a témát.
Pár héttel később ismét érdeklődtem. Akkor fiam csakannyit mondott, hogy E. nem akar többet tőle a barátságnál, úgy, hogy továbbra is kacérkodott a fiammal, ő meg kezdte komolytalannak tartani a lányt. Akkortájt azt figyeltem meg, szintén a facebookon, hogy E. nem csak fiammal kacérkodik, hanem olyan képek is vannak az oldalán, ahol A.-val, fiam másik osztálytársával a barátság és a járjunk(?) határárt súroló gesztusokat adnak egymásnak. Ezt fiamnak megemlítettem, aki megerősített a meglátásomban.

Egy hete ismét rákérdeztem, mik a hírek. Fiam mondta, hogy E. A.-val jár. Ezt maga E. mondta neki. Kérdeztem zavarja-e (hülye kérdés), mire mondta, hogy persze.

Csütörtök este, amikor vittem a fiamat edzésre, ismét előjött a téma. E. azt találta mondani fiamnak, hogy már bánja, hogy nem őt választotta. Előrukkoltam atyai jó tanácsaimmal, hogy ne engedje, hogy cicázzanak vele, legyen benne tartás, meg ilyenek. Fiam egyetértett velem, ő is érezte, hogy most nem neki kell lépni. Azt is mondtam, hogy legyen türelmes és továbbra is barátként kezelje E.-t, lehet hogy ez később meghozza a gyümölcsét, mert hát valahol a barátságból alakulnak a nagy szerelmek.

Azt, hogy a pár hónappal ezelőtti pár tőmondattól eljutottunk a mostani tartalmas beszélgetésig fiam párkapcsolatáról, apaként teljes sikerként élem meg.

Buli, kettesben

Kisebbik fiam tegnap volt 12. Ex kitalálta, hogy én du. köszöntsem meg, amikor fiam hazament az iskolából, így este a rendes partin nem kell találkoznom ex apjával, akit kibasszottul utálok. Először bosszantott az ötlet, de be kellett látnom, ha apjaként a napján akarom felköszönteni, akkor el kell fogadnom a helyzetet.
Annak ellenére, hogy ketten leszünk egy kicsit emlékezetessé akartam tenni a tegnapi délutánt. A már ismert ajándékon kívül elkészítettem neki az oly régóta halasztott karkötőt, hegymászó kötélből (forrás). Kora du. elmentem a helyi Mccafeba, hogy vegyek 3 braunit és 3 csokis kekszet, ha már torta nincs, süti azért legyen(nagyobbiknak is).
Fiam otthon várt, engem és az ajándékokat egyaránt. Volt nagy öröm, boldogság. A nem várt karkötőnek és a sütinek örült a legjobban. Kibontottuk az ajándékokat, jót sütiztünk, és közben hosszasan beszélgettünk suliról, fociról és minden másról.

Happy Birthday Champ!

15 év után...

... most először történt meg, hogy a szentestét a fiaim nélkül töltöttem. Persze még a 24.-i délután moziban voltunk.

Ez is egy újabb mérföldkő volt, ami ráébresztett arra , hogy a dolgok változnak, és nem leszek ott minden jeles alkalommal. Ez rányomta a bélyegét a hangulatomra, amit próbáltam leplezni, szerintem elég jól.

A két hét alatt kb. 5-ször találkoztam a fiúkkal, ami nem túl sok, de az életben minden relatív és lehet, hogy a jövőben még ennyi sem lesz. Persze ez az öt alkalom szép volt, jó volt, boldogságban telt.
Éreztetik velem, hogy fontos vagyok nekik. Hívnak telefonon, csetelnek velem. Szeretnek.