Esküvő

A tegnapi napon ex újra férjhez ment. Ezzel nincs is semmi bajom, mert inkább ez történjen, mint hogy egy megöregedett, magányos, hülye picsa legyen belőle.
Ami inkább kicsit zavart, hogy egy kurva szóval sem mondta, pedig ha nem is nap mint nap, de elég gyakran beszélünk. Az anyjától tudtam meg kb. 3 hete. Azzal magyaráztam a dolgot, úgy gondolja nem tartozik rám, ami valahol igaz is. Tegnap du. meséltem apáméknak az eseményről és ők meg is erősítettek abban, hogy tényleg nincs hozzá közöm.

Ha már teljes a boldogsága, már csak az átkot kellene levennie rólam.

Tökegyedül

Pár hónapja írtam, hogy nem vagyok egyedül, mert a barátom, a nővérem, a fiaim fordítanak némi időt rám, és pátyolgatják a lelki világom.
Mostanra ez az érdeklődés elfogyott. Talán kisebbik fiam érez irántam tiszta, önzetlen szeretet, nagyobbik csak akkor hív, ha kell neki valami (fuvar, pénz, cucc), különben csak a haverok érdeklik.
A haverom lekopott, talán azért mert már nem tartoztam a potenciálisan kölcsönadók közé, ezért más "barátok" után nézett. Nővéremet vérig sértettem azzal, hogy nem mentem el a fiai szülinapi bulijára, ahol két vénasszonnyal kellett volna eltöltenem egy délutánt én meg inkább más elfoglaltság után néztem.

Egy szó, mint száz, mindenkinek adtam indokot, hogy úgy gondolja, le vagyok szarva, nem foglalkozik velem. Én meg olyan gyerek vagyok(anyám szerint is)mint az apám. Ha valaki hátat fordít nekem nem megyek utána pitizve, hogy rendbe hozzak mindent, mert apámat hasonlítva, felismerem az emberek valódi szándékát, és hátra lépek hármat.

Kávé nélkül

Pár hónapja leálltam a kávé ivással, arra gondolván elmúlik a szédülésem, a fejfájásom a pánik rohamaim. Sikerült.
Nyugodtan élem a mindennapokat, higgadtan kezelem a helyzeteket a munkahelyemen és a magánéletben.
Pedig az élettől kapom az újabb és újabb pofonokat.

Most már tényleg egyedül.

De tudva, hogy a kávé allergiás tüneteket okoz.