Tegnap este az Útvonalterv c. weboldal segítségével megterveztem pesti utam minden egyes állomását, térkép részleteken jelölve és kinyomtatva, hogy mi lesz az útvonalam. A fő szempont az volt, hogy a laptopom RAM memóriáját megnöveljem, illetve, hogy a hiányzó két polcot megvegyem az IKEA-ban, valamint tegyek egy nézelődő körutat a Westendben és az Árkádban. A napot úgy akartam zárni, hogy nővérem soförje, és sógorom felvesznek az IKEA előtt, és irány haza.
A valóság már de. átrajzolta az elképzelésem, ugyanis a szervízben közölték velem, hogy a noti RAM bővítés utáni tesztelése legalább 3 órát vesz igénybe, így vissza kell mennem érte. Nem maradt más, irány az IKEA, a polcvásárlás.
Busszal vissza Moszkva térre, metróra fel (ill. le), kirongyol Örs vezér térre, téren át ikeába. A galérián átgallopozva, sárga műzacsival a kezemben böngésztem, hogy már fent mi az amit meg tudnék venni a szobámba. Gyűltek a cuccok, mire leértem a piactérre már tele is volt. Ott ráakadtam a hiányzó polcra és tartozékaira. A két polclap kurva nehéz volt (a neten ez miért nem látszik?), ami rontott a helyzetemen, hogy már rajtam volt laptop táska, meg a tele sárga műzacsi. Irány a pénztár, számlakérés, balfaszkodás a cím beírással. A lenti büfénél rámtört az éhség, de olyan kurva hosszú volt a sor, a göncömet meg nem tudtam kire hagyni, így maradt az éhezés.
Irány újra a metró, le, Moszkva téren fel. Cügöltem a cuccaimat, mint valami faluról felszabadult, porbafingó közparaszt. Jobb ötletem nem lévén bementem egy szendvics bárba a Mammut mögött. Pár szendvics elfogyasztása után megkértem az egyik kedves eladót, had hagyjam ott a cuccom, amig elmegyek a gépemért. Megengedte. Elbuszoztam a gépért, átvettem, leteszteltem, fizettem, majd egy korábbi jeggyel lógva a buszon vissza a szendvicsbárba. Átvettem a motyómat, majd átbattyogtam a közeli "mekibe", ahol végre megpihentem.
Amíg a Margit körúton az autóra vártam sikerült megfáznom, de legalább gyors lett a gépem.
Kurva gyors!
