Ma du. ex hívott, hogy beszélni akar velem. Mondtam, hogy jó, de már 3-ra megyek apámhoz. Beértem a városba, ledobtam a cuccom alakásban és már mentem is tovább. Menet közben hívtam, hogy akkor hol? Az Árkádnál maradtunk. Az autó felhajtón kettővel elöttem volt. Hívott, hogy üljünk be egy cukiba, de én siettem. Maradtunk az autómban (átült).
Rövid kérdezgetés után(autó projekt) előállt a farbával. Elmondta, hogy ex kollágával elég jól összejöttek. Embernek szar a házassága, lehet, hogy válik, persze még nem tudja mi lesz. Ennyi. Várta a hatást. Én meg:-Oké, és?
Azt hittem, hogy összebútoroznak és most jön az a rész, hogy megbeszéljük mikor láthatom a fiúkat.
Nem ez történt. Azon túl, hogy nem akarta tovább titkolni a kapcsolatát bedobott egy végső tesztet, hogy érzek én. Szerintem a válaszomból levágta, hogy sehogy. Mesélte, sokan kérdezgették tőle mi van közöttünk, voltak akik azt mondták, majd idővel újra összejövünk. Görögo. után látta, hogy ez nem így lesz. Azt mondta (sírva), remélte, hogy majd nekem lesz valakim és akkor könnyebb lesz az elszakadás. Most már úgy érzi neki kell lépnie, de nem lesz könnyű, mert ez a pár év amit külön, mégis egymáshoz közel töltöttünk el, hogy a fiúknak a legjobbat adjuk érzelmileg, szóval ez nagyon jó volt.
Legalább ezt profin csináljuk. Van két lelkileg kiegyensúlyozott, jól sportoló, kiemelkedően tanuló eszes fiúnk. Ennyi és nem több. Szóval megértem a döntését, hiszen joga van a boldogsághoz.
Ahogy múlnak az évek egyre jobban tiszteli bennem azt, hogy kiálltam az érzéseimért(megbaszhatom), és nem próbálkoztam egy reloaddal. Elmondtam neki, hogy az ő és a fiúk lelki nyugalmát nem teszem fel egy kosza érzésért.
Amikor ex kiszállt az autóból, hogy átüljön a sajátjába, belenéztem a visszapillantóba és pár sorral mögöttünk megpillantottam házaséletünk utolsó közös autóját.
Véletlen? Égi jel? Who knows?
