Eltelt a hét

Nehezen, de eltelt. egész héten nem láttam a fiúkat, de legalább beszélünk telón.
Miután minden délután hazajöttem a melóból egy valamit nem nagyon kellett csinálnom. Beszélni.
Bár volt nap, amikor elmentem úszni, futni, edzőterembe, de a köszönésen kívül más hang nem nagyon hagyta el a számat. Megszoktam, hiszen így telnek el az éveim.
Most is mint minden évben a születésnapomhoz közeledve úrrá lesz rajtam az az érzés, hogy tele van a tököm mindennel, és mindenkivel. Elegem van ebből az életből, de ezen is túl leszek.

Ilyentájt megyek a fiúkkal nyaralni Anyámhoz.

Nagy élmény lesz.

Plantaris fasciitis

Tegnap du. elég fickósan mozogtam az atlétika pályán. Élveztem, hogy futok, bírtam tüdővel, izommal, ízülettel. A talpamat néhány hete ért sérülés miatt az elülső talppárnáimra próbáltam érkezni kisebb-nagyobb sikerrel.
Ma reggel, mikor ráálltam a lábamra azt hittem beszarok a fájdalomtól, annyira fájt a sarkam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy kiújult a sérülésem, mehetek dokihoz.
Kíváncsiságból rákerestem a neten, hogy milyen izmok vannak a talpamban, mi durranhatott be, vagy szakadhatott szét. Találtam olyan bemutató szakleírást, amiben az "az" és az "és" kötőszavakon kívül semmit sem ismertem. Végül a drdiag.hu-n a tüneteim alapján tudom mi lehet a bajom.

Persze az is lehet, hogy nem.

A személyes találkozót egy dokival azért nem hagyok ki.

Dackorszak

Fiaimmal talán kedden beszéltem utoljára, aztán átmentek Ausztriába. Szerintem az anyjuk azóta is tarja velük a kapcsolatot, de valahogy nem tartja fontosnak, hogy tudjam mi van velük.
Én nem hívom, ő nem hív, egész héten nem beszéltünk. Mióta van újpasi, nem érzi fontosnak, hogy informáljon.

Holnap felhívom a fiaimat, lehet, hogy drága lesz, de az ő mobilszámlájukat is én fizetem.

Fiam hívott

A kisebbik, reggel, még a határátlépés előtt.

Hiányzom neki. Bár nem mondta, de tudom. Hosszan ecsetelte, mit csináltak, hol reggeliztek. A tegnapi beszélgetésünk alkalmával is így tett, annyival kiegészülve, hogy megkérdezte, várom-e hogy Anyukámnál nyaraljunk, mert ő igen.
A beszélgetésünk végén megkérdeztem, hívta-e már az anyját. -Még nem.-Mondta.

Engem hívott először.

Scotty hazament

Fiaim megjöttek a Balcsiról, és első lépésként haza szállították a cicájukat. Szerintem mindenki örült, mert Scotty nem igazán érezte itt jól magát, mondhatni kurvára unatkozott.
Anyám szobáját vette birtokba ehhez a többnyire időt rabló időtöltéshez. Egész nap csak aludt, kajált(azt is keveset), szart meg pisált. Engem rendszeresen felébresztett hajnalok hajnalán, úgyhogy nem nagyon szakad meg szívem, hogy hazament.
Fiaim örülnek, hogy újra pátyolgathatják (du. 1/2 3-kor indultak Ausztriába), Scotty örül, hogy újra a régi helyén unatkozhat, én örülök, hogy alhatok, és nem lesz tiszta macskaszőr minden bútorom.
Azért elgondolkodtam, hogy tarthatnék én is egy cicát, persze olyat, amelyik néha odajön hozzám dorombol az ölemben, megeszi a kaját, amit elé rakok, és reggel nem ébreszt fel, akivel vasárnap együtt lustizhatnék az ágyamban.

Back pain Part 3.

Hétvégén valahol megfázott a derekam, kurvára fáj, így bár időm mint a tenger sportolni a héten nem tudok.
Pedig tegnap gyorspostával megjött az ipod shuffle lejátszóm, amit megpakoltam a zenéimmel. Az új futócipőm meg ott figyel, hogy mikor megyünk a pályára.

Szívás és faszkivan!

Reamonn - Million Miles