COLDPLAY - Yellow

CSI: A kiállítás

Múlt héten küldtem fiamnak ezt a linket, hogy el kellene menni rá. Tetszett neki az ötlet, de nem dumáltuk le biztosra. Ahogy teltek a napok egyre fogyott a zsém és azzal egyenes arányban az esélye, hogy megnézzük a kiállítást.
Tegnap de. döntöttem el, hogy megyünk, kerül amibe kerül, mert mint ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, minden együtt töltött idő számít. Már tegnap du. megvettem a helyi utazási irodában a jegyeket, nehogy a nagy érdeklődés miatt a pénztárnál bukjon meg az akciónk.
Ma reggel felmentünk, kényelmesen, arra az időpontra időzítve az érkezést, amire a jegyet kértem. A jegyek kezelése után kaptunk egy adatlapot, egy ceruzát, és egy alátétet, mindegyiket CSI minőségben. Én a kisebbik fiammal közös adatlapot dolgoztam fel, amin egy gyilkossági helyszín bizonyítékait kellett feldolgoznunk a különböző laborokban, nagyobbik fiam egy másik gyilkossággal foglalatoskodott. Minden laborhelyiségben tájékoztatók tömkelege, érintőképernyők az adat feldolgozáshoz, monitorok, amiken a főszereplők és szakértők magyarázták nekünk a törvényszéki szakértés minden csinyát-binyát.
Mindkét fiam okleveles szakértő lett, sikeresen megoldva a gyilkosságot, felfedve a gyilkos személyét, begyűjtve Gil Crisom virtuális gratulációját.
Igaz, hogy cca. 22rugóval (jegyek, kaja, benzin) csoróbb lettem, de újra adhattam nekik valami emlékezeteset, ami minden pénzt megért.

Fészbuk

Kb. 2 hete, amikor már a belső totális detonáció szélén álltam, mert ex annyira nem tartott, hogy közölje a tényeket, kisebbik fiam kérte, hogy regisztráljak a facebookra, mert akkor ő bejelölne ismerősnek, lehetne küldözgetni egymásnak mindenfélét, meg vannak jópofa közös játékok.

Már pár hónappal ezelőtt regisztráltam, de azóta nem foglalkoztam a témával. Mivel drasztikusan lecsökkent az együtt töltött idő a fiúkkal, így felvettük a kapcsolatot egymással. Néha csetelgetek velük, máskor üzemeltetjük az éttermeket, van hogy csak úgy küldenek valami érdekeset.

Meg kell ragadnom minden alkalmat, hogy kapcsolatban és kommunikációban maradjunk, mert a külön töltött idő most közénk állhat, olyannyira, hogy egy idő után már nem tudunk mit mondani egymásnak.

Rákérdeztem

Tegnap, kisebbikért menet felhívtam exet, mert napok óta csak őrlődtem, szinte már fizikai fájdalmat érezve. Tegnap előtt este már Anyámnak borítottam ki mindent a lelkemben, a bizonytalanságot, hogy megérdemelném az egyes beszédet.

Szóval felhívtam. Kérdeztem, hogy szerinte nem kellene-e valamit megbeszélnünk. Először nem ugrott be neki miről beszélek, majd rögtön utána azt mondta, hogy pár hete erről kezdett beszélni a telefonban, de nem tudta befejezni a mondandóját (akkor csak annyit mondott, hogy L. 3/48-8 körül megy fel hozzá, előtte el kellene húznom). Most már rákérdeztem, hogy L. odaköltözött? Azt mondta, lényegében igen. Kérdeztem, hogy nem gondolta-e, ezt nekem el kellene mondania, mert úgy gondoltam, hogy innentől akkor változnia kellene a szabályoknak.
Elmondtam, hogy nekem innentől az előszobáig tartanak az apai teendők. Nem szeretnék tovább a bébiszittere lenni, a kellemetlen szituációkból köszönöm, de nem kérek.
Ő naivan(vagy csak eljátsza a hülyét) nem gondolta, hogy nekem ekkora problémát okoz. Ő mindent azért alakított így, hogy én többet lehessek a fiúkkal.
Ahogy fokozódott a beszélgetés hangulata szép finoman el keszdtünk egymás fejéhez vágni dolgokat, amiket már nem is nagyon tudok felidézni. Arra viszont igen, azt mondta ezt az egészet én idéztem elő, azzal, hogy elhagytam őket, ezért nekem kellene alkalmazkodnom. Visszamehetünk Ádámhoz-Évához, de új helyzet állt elő, új szabályok kellenek.
A hangja alapján felidegesítettem, persze próbált nyugodt és tárgyilagos maradni. Azt hiszem a változás nyertese inkább ő, a vesztesei a fiúk és én.

Úgy gondolom inkább leszek vesztes emelt fővel ebben a harcban, mint az ő csicskája.

2 meccs, 3 gól, végtelen boldogság

Ma du. elkéretőztem a melóhelyről, mert meg akartam nézni kisebbik fiamat, hogyan játszik. Már régen láttam focizni.
Az első meccsen szervezett játékkal 4-1-re nyertek. Fiam lőtte az első gólt egy távoli bombából. Sajnos még az első félidőben kifordult a bokája, tovább nem is tudott játszani.
A második meccsre helyrejött, újra berakták a kezdőbe. Jól kezdtek, már az első negyedben vezettek 2-0-ra. Az első gólt fiam lőtte szabadrúgásból, a másodikat 1perc múlva szintén ő, egy távoli kapura emelésből. A 2.félidőre feljött az ellenfél, uralták a pályát, a mi csapatunk teljesen szétesett. Feljöttek 2-1-re, de kivédekeztük a végét.
Eszméletlenül jó volt látni fiamat, ahogy úszkál a sikerben, az arcán a totális boldogságot. A mérközésen volt kb. 3 perc, amikor mindenki csak őt ünnepelte.
Azt hiszem köszönettel tartozom neki, mert osztozhattam az örömében, én is boldog lehettem mellette, olyannyira, hogy megfeledkeztem minden lelki kínomról, ami az utóbbi időben ért.

Piálok

hogy belül lenyugodjak, hogy ne robbanjak szét, hogy ne kapjak infarktust.

Csütörtök este még bevállaltam egy felvigyázást, hogy ex elmenjen a barátnőivel és én annyival többet lehessek a fiúkkal. Hiba volt. Éjfél előtt mentem el tőlük. Miután bezártam az ajtót és elindultam, a lépcsőházi kapun L. jött szembe. Még én nyítottam ki az ajtót neki (jó nagy fasz vagyok). -Alszanak már a fiúk?-kérdezte, mintha csak a bébiszitter lennék. Megalázó volt. Az én fiaimról beszélt.
Másnap már amikor értük mentem, hogy apámhoz menjünk ebédelni, be sem menetm, hanem ők jöttek ki a kocsihoz. Amikor hazavittem őket csak kiszálltam a kocsiból elköszöntem tőlük és eljöttem. Ma ugyanez történt annyi különbséggel, hogy anyámhoz mentünk Balcsira és amikor hazavittem őket felmentem az előszobáig, de csak azért, mert a nagyobbik kérte.

Aztám irány haza, hűtő kinyit, bort a pohárba, és most kicsit nyugi van.

Advertising Space - Robbie Williams

Már csak az ajtóig megyek

Ma este nagyobbik fiamat már csak a lépcsőház ajtóig kisértem, miután hazavittem edzésről. Előtte a kisebbiket az előszobáig, szintén edzésről.
Pár napja már párszor összetalálkoztam ex pasijával fiaimnál. Első ízben nagyobbik fiam lábát masszíroztam, amikor betoppant L. Mintha csak hazajött volna. Kissé zavarba jöttem.
Második alkalommal kisebbik fiammal legóztunk a szobájában, amikor hazajöttek Szabadkáról. Úgy üdvözöltek, mintha a család régi barátja lennék, aki bevállalta a gyerek megőrzést. Nem mutattam ki, de már dühített a dolog. Tegnap, amikor kisebbiket vittem haza a focitornáról L. már az új ruhásszekrényt szerelte össze a fiával, gondolom nem azért, mert ex kicsit túlköltekezett valamelyik shoping centerben. Levágtam a szitut, pár perc múlva lepattantam.
Szép csendben L. beköltözött, de nem ez zavar igazán, hanem, hogy ex nem mondta mihez tartsam magam, ő is szép csendben hagyta, hogy magamtól éljem meg. Hagyta, hogy neki rohanjak annak a képzeletbeli falnak, amit az utóbbi pár napban húztak elém.

Amin nem találok ajtót.

E52

Ez nem egy ételadalék száma, hanem az új mobilomé. A Nokiától.

Hónapok óta nézegetek okosmobilokat, hogy felváltsam a 3éves E50-esemet. Az utódot is nézegettem már egy ideje, de a végső döntést csak az elmúlt hétvégén hoztam meg.
Hétfőn a legnagyobb viharban elmentünk anyámmal és megvettük az ő előfizetésére. Ott helyben átrakattam az adatokat a régiről és már használtam is.

Minden mobilomat így vettem eddig. Kinézve egyet vártam a kedvező alkalmat és lehetőséget a vásárlásra.