Építőipari multicég magyarországi nagyfőnökei úgy döntöttek, hogy nincs szükségük a további szolgálataimra és a cég karcsúsítási programja keretében megválnak tőlem. Történt ez a közvetlen főnökeim megkérdezése nélkül, akkor, amikor gyártócsarnok projekt átadása előtt állunk két héttel.
Talán azzal a hasonlattal tudnám leírni az egészet, hogy harcolok a csatamezőn (golyózápor), valamiért, egy közös célért, majd megjelenik a parancsnokom és kiveszi a fegyvert a kezemből és otthagy.
Érdekes mód valamiért nem fogom fel olyan a tragikusan a helyzetem, pedig a hazai építőipar helyzetét(padló) ismerve, talán jobban kellene aggódnom a jövőm miatt. Ez azért lehet mert a ennél a cégnél eltöltött 4 és fél év sokkal határozottabbá, céltudatosabbá tett és az agyam a lapát után pár nappal már különböző alternatívákon dolgozik, amelyek valamelyikéből csak összejön egy következő állás.
