Tegnap, egy focitornával zárult Baján fiamék bajnoksága. Éppen, hogy összejött a csapat, és ki tudtak állni. Csak 1 srác cseréjük volt.
A kezdés elötti utolsó pillanatban estünk be. Fiam még a kakaóscsigát gyürte a pofijába, miközben én egy szük sportszárat próbáltam felerőltetni rá.
A bebesésnek meg is lett az eredménye, belefutottak egy1-4-es zakóba, úgy, hogy még jól is játszottak.
A következő meccsen újra felálltak és brilliáns játékkal az ellenfelet megütötték 6-0-ra. Fiam elképesztően jó volt, ráadásul csatár poszton. Szabadrúgásból fantasztikus gólt lőtt.
Csoportjuk következő ellenfele a torna és a bajnokság bajnoka, Tolna volt. Kicsit paráztak, látszott rajtuk. És akkor megtörtént a csoda, hatalmas küzdelemben, az ellenfél sérüléseitől tarkítva 3-1-re tudtak nyerni. Fiam a mennyekben járt, repült a boldogságtól.
A csoport körbeverésnek köszönhetően, jobb gólaránnyal játszhattak a harmadik helyért.
A bronzmeccsen fiam megjárta a poklok poklát. Mikor kezdett elúszni a győzelem lélekben feladta, és a meccs felét sírva játszotta végig. Az elkeseredettsége átcsapott dühbe, távolról bombázott, az egyik majdnem be is akadt. Kevés volt.
A meccs végén arcát a hasamba temetve vigasztalhatatlanul zokogott. A szívem majd meg szakadt.
Az eredményhirdetésen csapatkapitányként ő vehette át a tornáért és a bajnokságért járó okleveleket.
Az én fiam újra úgy mosolygott, mint egy boldog gyerek.
A kezdés elötti utolsó pillanatban estünk be. Fiam még a kakaóscsigát gyürte a pofijába, miközben én egy szük sportszárat próbáltam felerőltetni rá.
A bebesésnek meg is lett az eredménye, belefutottak egy1-4-es zakóba, úgy, hogy még jól is játszottak.
A következő meccsen újra felálltak és brilliáns játékkal az ellenfelet megütötték 6-0-ra. Fiam elképesztően jó volt, ráadásul csatár poszton. Szabadrúgásból fantasztikus gólt lőtt.
Csoportjuk következő ellenfele a torna és a bajnokság bajnoka, Tolna volt. Kicsit paráztak, látszott rajtuk. És akkor megtörtént a csoda, hatalmas küzdelemben, az ellenfél sérüléseitől tarkítva 3-1-re tudtak nyerni. Fiam a mennyekben járt, repült a boldogságtól.
A csoport körbeverésnek köszönhetően, jobb gólaránnyal játszhattak a harmadik helyért.
A bronzmeccsen fiam megjárta a poklok poklát. Mikor kezdett elúszni a győzelem lélekben feladta, és a meccs felét sírva játszotta végig. Az elkeseredettsége átcsapott dühbe, távolról bombázott, az egyik majdnem be is akadt. Kevés volt.
A meccs végén arcát a hasamba temetve vigasztalhatatlanul zokogott. A szívem majd meg szakadt.
Az eredményhirdetésen csapatkapitányként ő vehette át a tornáért és a bajnokságért járó okleveleket.
Az én fiam újra úgy mosolygott, mint egy boldog gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése