Huszon pár évesen az ember figyel arra, nehogy olyan legyen, mint az apja. Negyven pár évesen azt veszi észre, hogy pont olyan, mint az apja.
2011. január 31., hétfő
2011. január 16., vasárnap
Fiam szerelmes, de még van esze
Jó pár hónapja a facebookon vettem észre, hogy 16 éves fiam az egyik osztálytárs kislánnyal szimpatizál. Egymás képeihez fűztek kommenteket,, amik már-már kacérkodóak voltak. Akkor az autóban kérdeztem mi a helyzet E.-vel, mire ő kurtán csak annyit válaszolt, hogy még nem tudja lesz-e valami a dologból. Aztán le is tekerte a témát.
Pár héttel később ismét érdeklődtem. Akkor fiam csakannyit mondott, hogy E. nem akar többet tőle a barátságnál, úgy, hogy továbbra is kacérkodott a fiammal, ő meg kezdte komolytalannak tartani a lányt. Akkortájt azt figyeltem meg, szintén a facebookon, hogy E. nem csak fiammal kacérkodik, hanem olyan képek is vannak az oldalán, ahol A.-val, fiam másik osztálytársával a barátság és a járjunk(?) határárt súroló gesztusokat adnak egymásnak. Ezt fiamnak megemlítettem, aki megerősített a meglátásomban.
Egy hete ismét rákérdeztem, mik a hírek. Fiam mondta, hogy E. A.-val jár. Ezt maga E. mondta neki. Kérdeztem zavarja-e (hülye kérdés), mire mondta, hogy persze.
Csütörtök este, amikor vittem a fiamat edzésre, ismét előjött a téma. E. azt találta mondani fiamnak, hogy már bánja, hogy nem őt választotta. Előrukkoltam atyai jó tanácsaimmal, hogy ne engedje, hogy cicázzanak vele, legyen benne tartás, meg ilyenek. Fiam egyetértett velem, ő is érezte, hogy most nem neki kell lépni. Azt is mondtam, hogy legyen türelmes és továbbra is barátként kezelje E.-t, lehet hogy ez később meghozza a gyümölcsét, mert hát valahol a barátságból alakulnak a nagy szerelmek.
Azt, hogy a pár hónappal ezelőtti pár tőmondattól eljutottunk a mostani tartalmas beszélgetésig fiam párkapcsolatáról, apaként teljes sikerként élem meg.
Pár héttel később ismét érdeklődtem. Akkor fiam csakannyit mondott, hogy E. nem akar többet tőle a barátságnál, úgy, hogy továbbra is kacérkodott a fiammal, ő meg kezdte komolytalannak tartani a lányt. Akkortájt azt figyeltem meg, szintén a facebookon, hogy E. nem csak fiammal kacérkodik, hanem olyan képek is vannak az oldalán, ahol A.-val, fiam másik osztálytársával a barátság és a járjunk(?) határárt súroló gesztusokat adnak egymásnak. Ezt fiamnak megemlítettem, aki megerősített a meglátásomban.
Egy hete ismét rákérdeztem, mik a hírek. Fiam mondta, hogy E. A.-val jár. Ezt maga E. mondta neki. Kérdeztem zavarja-e (hülye kérdés), mire mondta, hogy persze.
Csütörtök este, amikor vittem a fiamat edzésre, ismét előjött a téma. E. azt találta mondani fiamnak, hogy már bánja, hogy nem őt választotta. Előrukkoltam atyai jó tanácsaimmal, hogy ne engedje, hogy cicázzanak vele, legyen benne tartás, meg ilyenek. Fiam egyetértett velem, ő is érezte, hogy most nem neki kell lépni. Azt is mondtam, hogy legyen türelmes és továbbra is barátként kezelje E.-t, lehet hogy ez később meghozza a gyümölcsét, mert hát valahol a barátságból alakulnak a nagy szerelmek.
Azt, hogy a pár hónappal ezelőtti pár tőmondattól eljutottunk a mostani tartalmas beszélgetésig fiam párkapcsolatáról, apaként teljes sikerként élem meg.
2011. január 8., szombat
Buli, kettesben
Kisebbik fiam tegnap volt 12. Ex kitalálta, hogy én du. köszöntsem meg, amikor fiam hazament az iskolából, így este a rendes partin nem kell találkoznom ex apjával, akit kibasszottul utálok. Először bosszantott az ötlet, de be kellett látnom, ha apjaként a napján akarom felköszönteni, akkor el kell fogadnom a helyzetet.
Annak ellenére, hogy ketten leszünk egy kicsit emlékezetessé akartam tenni a tegnapi délutánt. A már ismert ajándékon kívül elkészítettem neki az oly régóta halasztott karkötőt, hegymászó kötélből (forrás). Kora du. elmentem a helyi Mccafeba, hogy vegyek 3 braunit és 3 csokis kekszet, ha már torta nincs, süti azért legyen(nagyobbiknak is).
Fiam otthon várt, engem és az ajándékokat egyaránt. Volt nagy öröm, boldogság. A nem várt karkötőnek és a sütinek örült a legjobban. Kibontottuk az ajándékokat, jót sütiztünk, és közben hosszasan beszélgettünk suliról, fociról és minden másról.
Happy Birthday Champ!
Annak ellenére, hogy ketten leszünk egy kicsit emlékezetessé akartam tenni a tegnapi délutánt. A már ismert ajándékon kívül elkészítettem neki az oly régóta halasztott karkötőt, hegymászó kötélből (forrás). Kora du. elmentem a helyi Mccafeba, hogy vegyek 3 braunit és 3 csokis kekszet, ha már torta nincs, süti azért legyen(nagyobbiknak is).
Fiam otthon várt, engem és az ajándékokat egyaránt. Volt nagy öröm, boldogság. A nem várt karkötőnek és a sütinek örült a legjobban. Kibontottuk az ajándékokat, jót sütiztünk, és közben hosszasan beszélgettünk suliról, fociról és minden másról.
Happy Birthday Champ!
2011. január 1., szombat
15 év után...
... most először történt meg, hogy a szentestét a fiaim nélkül töltöttem. Persze még a 24.-i délután moziban voltunk.
Ez is egy újabb mérföldkő volt, ami ráébresztett arra , hogy a dolgok változnak, és nem leszek ott minden jeles alkalommal. Ez rányomta a bélyegét a hangulatomra, amit próbáltam leplezni, szerintem elég jól.
A két hét alatt kb. 5-ször találkoztam a fiúkkal, ami nem túl sok, de az életben minden relatív és lehet, hogy a jövőben még ennyi sem lesz. Persze ez az öt alkalom szép volt, jó volt, boldogságban telt.
Éreztetik velem, hogy fontos vagyok nekik. Hívnak telefonon, csetelnek velem. Szeretnek.
Ez is egy újabb mérföldkő volt, ami ráébresztett arra , hogy a dolgok változnak, és nem leszek ott minden jeles alkalommal. Ez rányomta a bélyegét a hangulatomra, amit próbáltam leplezni, szerintem elég jól.
A két hét alatt kb. 5-ször találkoztam a fiúkkal, ami nem túl sok, de az életben minden relatív és lehet, hogy a jövőben még ennyi sem lesz. Persze ez az öt alkalom szép volt, jó volt, boldogságban telt.
Éreztetik velem, hogy fontos vagyok nekik. Hívnak telefonon, csetelnek velem. Szeretnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
