Tegnap volt fiam ált. iskolai ballagása, amire a család zöme eljött. Kicsit izgultam a hangulat miatt,de apám hamar pontott tett a bizonytalanság végére azzal, hogy csak egyedül jött el. Kérdeztem tőle hol van mostohaanyám, de ő csak annyit válaszolt:- Miért jött volna, őt nem hívtad meg. Ettől a mondattól eldurrant az agyam, elkezdtem bombázni kérdésekkel, aztán inkább elküldtem, hogy üljön le.
Felhívtam mostohaanyámat, hogy megtudjam a valódi okot. Ő síró, remegő hangon mondta, hogy nem velem van baja, hanem már nincs lelki ereje"azokkal" az emberekkel(nővéremék) találkozni, akiken nagy nehezen túl tette magát. Mondtam neki, hogy ezt megértem, de akkor miért kell apámnak azt mondani, hogy miattam nem jött. Miután letettem még az a szimpla kérdés merült fel a fejemben, hogy ezt miért nem lehetett előre közölni.
Ezek után a ballagási műsor már sétagallopnak tünt, bár a refi lelkész kurva hosszan beszélt. Végül vége lett, fiamék kiballagtak a tornacsarnokból, mi meg az iskolából.
A család szétoszlott, mindenki beszállt az autókba, aztán indulás az étterembe, ahol egy külön teremben vártak minket.
Egy bögre húsleves, néhány szelet hús és sali, valamint desszert és kávé elfogyasztása után sikerült otthagynunk 80 ropit. Ráadásul kisebbik fiamnak utána fosása volt, és engem is kissé meghajtott a "drága kaja".
Nem számít, fiam már gimis, elballagott. Csak azt nem értem, miért kell újra megjelenie az évzáró ünnepségen az egész osztálynak, miért nem lehetett most megkapni a bizit.
