Kosárcipő, a nagyobbik fiamnak.
A "családias" kirándulás után- amikből már szívesen kimaradnék- bementünk a bevásárló központba, hogy megvegyük fiamnak az új kosárcipőt, mivel kinőtte a régit.
Bemegyünk ketten a szaküzletbe, fiam levesz a polcról egy csukát, ami látom, hogy megtetszett neki. Felpróbálta, kicsit nagyobb volt, mint a lába. határeset, 26 rugóért. Az eladó meg ott állt mellettünk.
Ekkor toppant be ex, rövid pillantást vetett a cipőre, majd az árára.- Hülyék vagytok?-kérdezte. Ennyiért akartok cipőt venni? Az eladó még mindig ott állt mellettünk.
Ezen a ponton én otthagytam őket és kisebbik fiammal elmentem a Puma outletbe, hogy cipőt nézzek magamnak műfűre.
Eközben ők átmentek a másik üzletbe, majd ex hívott, hogy menjek át mert találtak egy cipőt. Átmentem, de nem kosárcipőt próbáltak. Egy utca Niket, amiről már ex egyszer lebeszélte. Ex azt mondta, hogy ez még az elmaradt szülinapi ajándék, semmi köze a kosárcipőhöz.
Kisebbik fiam hallva ezt, tudva, hogy otthon már van egy másik utcai cipője és napokon belül vesz egy kosárcipőt, majdnem elsírta magát. Ő mindig a szart, mindig a leárazottat kapja. Most igazat adtam neki.
Nem gondolom, hogy egy 14 fiúnak arról kell szóljon az élete, hogy közel 60.000,- Forintért sportcipőket halmozzon fel, mert mindegyik megtetszik neki. Hol a határ?
Elegem van az ilyen közös akciókból, és elegem van exből.
És még nincs meg a kosárcipő.