2009. július 28., kedd

40

40 is another new 20.

Happy Birthday to me.

2009. július 22., szerda

Hurrá, nyaralunk

Holnaptól, Anyámnál.
A héten már ne melóztam a cégnél, a maszekomat intéztem. Leadtam határidőre, kifizettek, leadtam csak úgy, kifizettek.,úgyhogy zsé, ropi az van.
Vállalkozói igazolványt, személyit intéztem, úgyhogy hivatalosan még létezem,
Dokinál voltam, nincs saroksarkantyúm, fiaimat dokihoz vittem, mindkettőnek fülgyulladása van, de már kezeljük.
Nagyobbik fiam ágyába du. beájultam. Tompán ébredtem, ráadásul szembesültem azzal, hogy Armstrong lecsúszott a dobogóról, a cégénél az általam preferált vállalkozó bukóra áll. Szóval hirtelen szar lett minden.
Most korrigálok. Benyomtam két sört. Még mosogatnom kell, összepakolnom, súlyzót szétszerelnem, reggel korán ébrednem, pakolnom a kocsiba.

Szép nyarat mindenkinek!

2009. július 19., vasárnap

Eltelt a hét

Nehezen, de eltelt. egész héten nem láttam a fiúkat, de legalább beszélünk telón.
Miután minden délután hazajöttem a melóból egy valamit nem nagyon kellett csinálnom. Beszélni.
Bár volt nap, amikor elmentem úszni, futni, edzőterembe, de a köszönésen kívül más hang nem nagyon hagyta el a számat. Megszoktam, hiszen így telnek el az éveim.
Most is mint minden évben a születésnapomhoz közeledve úrrá lesz rajtam az az érzés, hogy tele van a tököm mindennel, és mindenkivel. Elegem van ebből az életből, de ezen is túl leszek.

Ilyentájt megyek a fiúkkal nyaralni Anyámhoz.

Nagy élmény lesz.

2009. július 18., szombat

Plantaris fasciitis

Tegnap du. elég fickósan mozogtam az atlétika pályán. Élveztem, hogy futok, bírtam tüdővel, izommal, ízülettel. A talpamat néhány hete ért sérülés miatt az elülső talppárnáimra próbáltam érkezni kisebb-nagyobb sikerrel.
Ma reggel, mikor ráálltam a lábamra azt hittem beszarok a fájdalomtól, annyira fájt a sarkam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy kiújult a sérülésem, mehetek dokihoz.
Kíváncsiságból rákerestem a neten, hogy milyen izmok vannak a talpamban, mi durranhatott be, vagy szakadhatott szét. Találtam olyan bemutató szakleírást, amiben az "az" és az "és" kötőszavakon kívül semmit sem ismertem. Végül a drdiag.hu-n a tüneteim alapján tudom mi lehet a bajom.

Persze az is lehet, hogy nem.

A személyes találkozót egy dokival azért nem hagyok ki.

2009. július 17., péntek

Dackorszak

Fiaimmal talán kedden beszéltem utoljára, aztán átmentek Ausztriába. Szerintem az anyjuk azóta is tarja velük a kapcsolatot, de valahogy nem tartja fontosnak, hogy tudjam mi van velük.
Én nem hívom, ő nem hív, egész héten nem beszéltünk. Mióta van újpasi, nem érzi fontosnak, hogy informáljon.

Holnap felhívom a fiaimat, lehet, hogy drága lesz, de az ő mobilszámlájukat is én fizetem.

2009. július 15., szerda

Fiam hívott

A kisebbik, reggel, még a határátlépés előtt.

Hiányzom neki. Bár nem mondta, de tudom. Hosszan ecsetelte, mit csináltak, hol reggeliztek. A tegnapi beszélgetésünk alkalmával is így tett, annyival kiegészülve, hogy megkérdezte, várom-e hogy Anyukámnál nyaraljunk, mert ő igen.
A beszélgetésünk végén megkérdeztem, hívta-e már az anyját. -Még nem.-Mondta.

Engem hívott először.

2009. július 12., vasárnap

Scotty hazament

Fiaim megjöttek a Balcsiról, és első lépésként haza szállították a cicájukat. Szerintem mindenki örült, mert Scotty nem igazán érezte itt jól magát, mondhatni kurvára unatkozott.
Anyám szobáját vette birtokba ehhez a többnyire időt rabló időtöltéshez. Egész nap csak aludt, kajált(azt is keveset), szart meg pisált. Engem rendszeresen felébresztett hajnalok hajnalán, úgyhogy nem nagyon szakad meg szívem, hogy hazament.
Fiaim örülnek, hogy újra pátyolgathatják (du. 1/2 3-kor indultak Ausztriába), Scotty örül, hogy újra a régi helyén unatkozhat, én örülök, hogy alhatok, és nem lesz tiszta macskaszőr minden bútorom.
Azért elgondolkodtam, hogy tarthatnék én is egy cicát, persze olyat, amelyik néha odajön hozzám dorombol az ölemben, megeszi a kaját, amit elé rakok, és reggel nem ébreszt fel, akivel vasárnap együtt lustizhatnék az ágyamban.

2009. július 8., szerda

Back pain Part 3.

Hétvégén valahol megfázott a derekam, kurvára fáj, így bár időm mint a tenger sportolni a héten nem tudok.
Pedig tegnap gyorspostával megjött az ipod shuffle lejátszóm, amit megpakoltam a zenéimmel. Az új futócipőm meg ott figyel, hogy mikor megyünk a pályára.

Szívás és faszkivan!

2009. július 6., hétfő

2009. július 5., vasárnap

Valami hianyzik

Az életemből. Pedig nem panaszkodhatok, megvan mindenem. Mégis ürességet érzek. Talán ezért vásárolok meg mindent, amire úgy érzem szükségem van, pedig valójában meglennék nélküle is.

Holnaptól pár hétig nem látom a fiaimat. Először az anyjukkal mennek le Anyámhoz, majd a nagyapjuk viszi el őket Ausztriába. Már most hiányoznak, ahogy az együtt eltöltött idő fog hiányozni.

Társaságom azért lesz, mert Scotty (a skót logófülű cicus) nálam fog vendégeskedni. A dolog csak annyiban zavar, hogy kurvára hullik a szőre. Azonkívül, hogy etetni, meg a budiját kell tisztítani nincs vele más teendő.

Délutánonként kerékpároznék is szívesen, autózás helyett, de ahhoz meg kerékpárt kellene vennem.

Persze lesz mit csinálnom, munkám hegyekben, csak a kellemes időtöltést kellene még hozzá kitalálnom. Olvasnék szívesen, de nem tudom kitől, mit. Szóval lehet, hogy ami hiányzik, az egy könyv.

De az is lehet, hogy az a valami inkább valaki.

2009. július 4., szombat

Sport dömping

Ma indult a Tour Armstronggal.

Holnap döntőt játszik Federer Wimbledonban.

Talmácsi először indul Laguna Secában, Moto GP futamon.

Később lesz Úszó VB.

A futócipőm meg kurva jó.

Mindez abban a hónapban, amikor 40 leszek.