Tegnap este indultam fiaimhoz, hogy a kisebbikre és unokatesójára vigyázzak, amig ex elmegy a barátnőjével nemtudomhova.
Amikor kiléptem a házból és közelítettem az autóhoz, már láttam, hogy a bal hátsó lapos. hívtam exet, hogy most mi a fasz legyen.
Eljött értem, de előbb elfurikázta a fél familiát, és felvette a barátnőt. Amikor beültem az autóba már a mai napon agyaltam, hogyan fogom megoldani a kerékcserét, befejezni a munkámat, és hogyan tudok majd holnap elautózni munkába.
A terv összeált, cak azzal nem számoltam, hogy ex kurva későn ért haza, és már nem akart visszahozni a lakásomba. Ezt éjszaka fél3 körül tudatosította, és közölte, hogy alhatok a nagyobbik fiam ágyában.
Reggel arra ébredtem, hogy a kisebbik untesóval száguld a nidforspiddel, az orrom betaknyosodott, és kívánok egy kávét. Kicsvel később ex is felébredt, majd amikor összeszedte magát(kávézás, macsakabudi takarítás, ezaz), végre elindultunk, a gyerköcöket otthagyva.
Az úton végig szótlan voltam. A düh, hogy elbasztam a délelőttömet, keveredett a fáradtsággal, amit a kialvatlan éjszaka után éreztem. Az egészet megfűszerezte a tudat, hogy vár rám egy kerékcsere, ami végül is semmiség ahhoz képest, ahol az életem tart.
Mert abban van az igazán nagy defekt.
