A Meteórák

A görögországi 10 nap alatt 2 kirándulást tettünk, amik közül az egyik a Meteórák megtekintése volt. Már sokszor láttam fényképeken, útikönyvekben, és katalógusokban, de élőben még soha.

Az odafelé vezető úton idegenvezetőnk elmesélte a hegyekre épített templomok történetét, így még nagyobb volt bennem a várakozás. Nem csalódtam, egyszerűen gyönyörű volt.

A legnagyobb kolostort látogattuk meg először, amihez egy kisebb lépcsőző tréninget kellett elvégezni. A kolostor építészetileg annyira szép volt, hogy még kérónak is elfogadtam volna.

A kápolna belül szebbnél szebb ikonokkal volt tele. Idegenvezetőnk odabent ismertette a görögkeleti orthodox vallásra jellemző hagyományokat.

Talán ez tetszett a legjobban. Mi római katolikusként az egy, élő Istenhez imádkozunk, egy megfoghatatlan személyhez, míg Ők Jézus Krisztushoz, és anyjához Máriához, akik hús-vér emberek voltak. Náluk Jézus nem "csak" az egyik szereplő volt, hanem a főszereplő. Szerintem ez gyönyörű.

Lefoglalás

Mialatt én Görögországban próbálkoztam a pihenéssel az APEH lelkesen próbált eljuttatni a lakcímemre egy levelet.
Tegnap reggel volt rálehetőségem, hogy elhozzam a postáról. Melóhelyre kifelé menet, egy vasúti átjáróban a vonatra várva kinyitottam. Nem kaptam szikrát, meg levegőt egy pillanatra.
Az adóhatóság lefoglalta az autómat. Ez annyit tesz, hogy le kell adnom a törzskönyvét, de félévig használhatom. Ez idő alatt kell visszafizetnem az adótartozásomat.

Az első érzésem az volt, hogy elegem van az életből, nincs erőm a létfenntartáshoz. Pár perccel később már azon agyaltam, hogyan tudnám megoldani a helyzetet.

A túlélési ösztönöm még működik. Ez jó.

A szállás

A szállás dzsuva volt, még az után is, hogy a takarítónők kitakarítottak(vagy legalábbis úgy tettek). Miután elmentek ex nekiállt kitakarítani, csakúgy, mint a szomszédok.
A fürdőben minden csap csöpögött, a csempe széle rohadt. A konyhapulton hangyák vándoroltak.
Engem ezek a dolgok nem igazán zavartak, mindaddig, amíg az ágyamban szunyálva valami apró bogár(bolha) össze nem rágcsált éjszakánként.

Tim Mcgraw ft. Nelly:Over and Over again

Az odaút

Nagyon korán indultunk, mert még fel kellett autóznunk Anyámhoz Balatonra. Lecuccoltunk a busznál, majd átmentünk Anyámék házához, dobtunk egy pee-t, aztán indultunk is vissza buszhoz, majd a busszal el.
A társaság zöme nyugger vénasszonyokból állt. Nem a határ felé vettük az irányt, hanem, Veszprémbe, ahol pár fiatal és egy újabb nyugger házaspár csatlakozott hozzánk. Szegényeim ők annyira öregek voltak, hogy azon kezdtem parázni, nehogy meghalljanak út közben.
Az út viszonylag zökkenőmentes volt, leszámítva, hogy a szerbek köcsögök voltak velünk, a macedón határon meg 4 órát kellett várnunk, mert azok is köcsögök voltak.
Éjszaka az úton aludtam is, meg nem is, ácsorogtam is, üddögéltem is, meg tele is lett a tököm.
Aztán egyszer odaértünk.

Hazajöttem

Nem, hogy kipihenve, hanem még fáradtabban, mint ahogy elmentem. Az élményeim vegyesek, szereztem jó és rossz emlékeket, de összességében arra jutottam, hogy nem utaznék el még egyszer ide, asszem soha többet.
Persze ezt csak ezek után tudom így leírni, hogy már ott voltam.

A következő pár bejegyzésemben szeretném ide leírni az élményeket, tanulság képpen.

Írhattam volna...

... arról, hogy a papagáj nem döglött meg, hanem csak aludt, azaz Roger Federer nem vált a múlt teniszcsillagává, hanem géniuszát megcsillogtatva újra megnyerte a US OPEN-t, ezzel apró örömöt szerezve nekem.

... arról, hogy kedden (asszem) beparáztam, mert munkából hazafelé jövet azt hittem beszart az autóm. A szerelőnél kiderült, hogy egy kis gumipöcök okozta a hibát.

... arról, hogy elkezdődött az NFL szezon, úgyhogy megint lesz pár rövid vasárnap éjszakám.

... arról, hogy majdnem lett anyám hitelkeretén keresztül egy Sony apha 200 tükörreflexes kamerám, de lebeszéltem magam. Talán gyáva voltam, hogy nem mertem belevágni, talán realista. Sosem fogom megtudni.

... arról, hogy megjött kisebbik fiam megrendelt, új stoplisa. Ismét a Nike T90 típusát választottuk. Ma volt először a lábán, hogy mielőbb megszokja. Balhátvéd posztról a pálya szélén felszaladva lőtt egy bombagólt. Megszokta.

, de nem írtam, mert a fejemben felállított határidőkhöz tartva magam végiggüriztem a hetet, hogy holnap elmehessek a fiaimmal Görögországba.

Most csak arról tudok írni, hogy olyan vagyok, mint a mosottszar. Nagy nehezen összepakoltam, de már arra nincs erőm, hogy lelkesedjek ezért az útért.

Elterelő hadművelet

Úgy volt, hogy ma reggel fiaim saját lábukon mennek suliba, mivel anyjuk pestre utazott. A hajnali vihar reggelre átalakult csendes esőzéssé, így felhívtam a fiamat, hogy inkább elviszem őket autóval.
Megérkeztem hozzájuk, ott vártak felöltözve, összepakolva. Beültünk az autóba és elindultunk a cca. 800m-re lévő iskolába. Ahogy közeledtünk láttam, hogy az iskola gyalogos megközelítését és a rendet rendőr járőr biztosítja. Befordultam a sulihoz, hogy kirakjam nagyobbik fiamat, ekkor odalépett hozzám a közeg.
Kérte a papírjaimat, amit én a csomagtartóból előbányászva oda is adtam neki. Megkérdezte, tudom-e, hogy szabálysértést követtem el. Visszakérdeztem:-Éspedig?. A válasza az volt, hogy nem voltam bekötve. Megkérdezte, elismerem e a szabálysértést. Elismertem. Megvágott 3 rugóra.
Visszament az autójához, hogy kitöltse a papírokat.
Én csak ott álltam, néztem bambán, és nem hittem el, hogy egy ostoba rendőrnek az a legfontosabb, hogy be vagyok-e kötve, vagy sem. Közben az autók érkeztek, egymás hegyén-hátán, a gyalogátkelőhelyen megállva, gyerekek rohantak át az úton szabálytalanul.

Úgy látszik ez mind nem számít. A fontos, hogy találjanak bűnbakokat, akiket meg lehet birságolni, amivel a bevételt lehet növelni.

elvis costello- she

Anyám 67

A "mamma" ma töltötte be 67. szülinapját. Szerintem korábban írtam lelki és gondolatvilágáról, ami sajnos addig terjed, hogy mit fog főzni a következő étkezésre.
Nincsenek korlátok, megfőz és megeszik mindent, annak ellenére, hogy kőkeményen cukorbeteg. Még az sem nagyon rettenti el, hogy rámegy a látása, és a vérkeringése.
A lelkivilága érzékeny, mondhatnám sértődős, minden apró vitán felkapja a vizet, és befordul.

Most mégis az lebeg a szeme előtt, hogy engem és a fiaimat elvigyen Görögországba (utazásszervező egy utazási irodánál). Ex is jön, amit annak ellenére nem tartok egészségesnek, hogy nap mint nap találkozunk. Ő ezt is lereagálja azzal, hogy a fiúk akkor lesznek a legboldogabbak, ha mindketten ott leszünk. Ráhagytam, mert tudom, hogy jót akar.

Mint mindig, mindenkor, bármit is tett, vagy gondolt ebben az életben.

Boldog Születésnapot! Élj még nagyon sokáig!

Ultimate Survival

Bear Grylls újra túlél. Új helyszíneken, még részletesebben bemutatva , hogy mi van az étlapon, a nagy semmi közepén.
A mai részben a Szaharában, pókot, skorpiót, és gyíkot evet. A következő részben szintén itt marad, de már tevét is fog belezni, és megissza a vérét, kicsavarja a teve szarát.
Sokan támadták, hogy az egészet megjátssza, szállodából ki, este vissza. Nekem még mindig életszerűnek tűnik. Szerintem pár apróságot tanul belőle az ember.

Egy rövid időre...

... az a kellemes érzés dolgozott bennem, hogy nyertem egy nagyobb összeget a lottón.

Történt ugyanis, hogy kollégáimmal elmentünk hamburgert enni(gasztroyalos fasztakicska gyerek nem adta be a tényleges melóhelyemre a kaját, hanem elvitte nagyvárosba,ahol pár napig voltam), és miközben vártunk a sorunkra megláttam a blikkben a 6-s lottó számokat. Emlékeztem a sajátjaimra, és éreztem, hogy most kaszálhatok.
Sajnos rosszul, csak 2 számot sikerült eltalálnom.

A 6-ost, és a 28-ast.