
Az életem ismétli önmagát (úgy látszik évente). A fenti dolgokat most is átélem, azzal a különbséggel, hogy nem elesettnek, hanem szerencsés embernek érzem magam. Úgy látszik az életemben ez az időszak az, amikor egy kicsit magamba fordulok, elgondolkozom a hogyan-továbbon, iszom pár pohár finom bort, SADE-t, vagy JAck Johnsont hallgatok, és gyönyörködöm a gyertya fényében.
Mert esténként egyetlen gyertya most is ott uszkál nagymamám vizzel töltött kaspójában, és a fénye, mint egy szeretett lélek, beragyogja a szobám falát.







