Az amerikai

Tegnapi magányos-kurvaszar hangulatomban elmentem egy éjszakai muvira. Mivel vártam már ezt a filmet, ezért nem kellett sokat agyalni.
Felkészültem. Megnéztem minden előzetest, minden fotót, úgy hogy tudtam mi vár rám.
Egy művész film , némi puskaporral megfűszerezve, egy olyan embertől, aki eddig videoklippeket csinált. Ez át is jön a filmen, kevés duma, gyönyörű képek, gyönyörű NŐK.

Ajánlom a magányosoknak, az olasz imádóknak, a Clooney rajongóknak, a művész lelkűeknek.

Bennem mindegyikből meg van egy pici. Ezért tetszett.

Távolodunk

Én és a fiaim. Egyenlőre csak testben, és nem lélekben. Legalábbis remélem.

Pénteki meccse után kisebbik fiam nálam aludt 1 éjszakát, nagyobbik osztály kirándulásra ment. Szóval kb. másfél ghónap után nálam lehetett kettőből az egyik. Szombat reggel még nagy tervekkel vágtam neki a napnak, együtt lógok kisebbikkel a városban. A kezdet nem volt rossz, elmentünk a nagyobbik gimijében látható Munkácsy trilógiát megnézni. Szép volt, csak majdnem beájultunk, annyira nem volt levegő. ezután kiültünk a főtérre, élveztük a napsütést és meki fagyit zabáltunk.
A bajok akkor kezdődtek, amikor visszamentünk az Árkádba a kocsimért. A kerengőben boxmeccs kezdődött és fiam nem akart tágítani, meg akarta nézni. Egy órát vártunk, hogy elkezdődjön. Szívás.
Mivel nem volt semmi ötletem, csak magamban fortyogtam, hogy bamba, cingár cigánygyerekeket kell néznünk, ahogy ritmustalanul püfölik egymást. Így ment el a délután, a nap meg lefelé. Közben befutott nagyobbik, így mindkettőt elvittem haza, kedvetlenül, magamba fordulva.
Mikor haza értek, mindketten odaültek egy-egy gép elé és elkezdtek fészbukozni/farmerámázni. Gondoltam ennyit a "kéthetenként nálad lehetnek a gyerekek" sztoriról. Hazamentem.

A posztom végén bejeletkezett fészbukon a kisebbik és érdeklődött felölem.

Lélekben még velem van.

Anberlin - Feel Good Drag

Pulzusmérő antiproject

Pár héttel ezelőtt kaptam egy szép nagy borítékot az Intersporttól. Volt benne egy fitness katalógus és egy vásárlási utalvány, ami átl. 20% vasárlásra jogosít, és egy termék esetén 2800,-F jön le a számlából.
Nagyon megörültem, átnézve a katalógust egy pulzusmérő mellett döntöttem. Pár nap múlva nagy lelkesen bemenetem a helyi IS-ba, hogy majd veszek Sigma PC9 pulzusmérőt. Közölték, hogy menjek vissza jövő héten, talán akkor már lesz.
Kivártam a következő hetet, visszamentem. Közölték, hogy megjött, de még nem tudták kibontani a bálát(vagy mi a faszt), ezért jöjek vissza másnap. Ez volt a mostani péntek, amikor is visszamentem és végre megvehettem. Este beállítottam mindent rajta, felraktam a pántot, erre a technika kiírta, hogy NO SIGNAL.
Csak ma volt alkalmam visszavinni a HRW-t. Két eladó kedvesen foglalkozott velem, hoztak egy másikat, mondták, hogy próbáljam fel a próbafülkében. Ez sem működött. Kimentem az eladókhoz, közöltem, annak ellenére, hogy határozottan van pulzusom, ez a cucc sem kóser. NP, váltottunk TIMEXre. Újabb próba, de ez sem mutatott semmit.
Az eladók következő húzása magyarosra sikerült. Közölték, hogy mivel nincsenek elegen, ezért nem igazán tudnak velem foglalkozni és inkább visszaadják a pénzem.

Még jó, hogy HRM mellé egy Roger Federer baseball sapit is vettem, harmadjára, akciósan.

Ezzel sajnos nem tudom mérni a pulzusom.

Laposüveg, gyárilag

Valami összeehettem, ami aztán nagy zürt csinált a gyomromban. A munkahelyi ebéd után éreztem, hogy nem kellene kimenni a munkaterületre, hanem az irodában figyelni a gyomromban és a beleimben végbemenő változásokat. Pár perc múlva kifostam mindent, még talán a hétfőről bennem maradt szart is.
Azt hittem, mezután jobb lesz a filing. Nem lett. Rányomta a bélyegét a hangulatomra. Még a fiúkkal is türelmetlenebb voltam, este nagyobbikért az edzésre már nem is én mentem.
Helyette kedvenc bezinkútam felé vettem az irányt, ahol vettem egy lapos üveg unicumot és egy sört. Már ismernek, mindenkinek "szia".

Persze azért szoktam itt tankolni is.

Gorillaz-On Melancholy Hill

Beszarik az életem

Az utóbbi időben mindenem elromlik. Radiátor, hűtő, mosógép. Az életem is. Nem fizető megrendelő, baszogató mérnökkamara.

Pénteken a mobilom, ma az autóm.

Apám segített. Vontatás, kötél szakadás, majd újabb vontatás. Célba érés a szerelőnél.

Este már sírtam(itthon, amikor senki sem lát), és viszonylag könnyen sikerült egyedül berúgnom.

Ebben jó vagyok.

4 nap velem, avagy a bizalom ára

Ex elhúzott utónyaralni édeskettesben. Addig a fiúk velem voltak, én meg szabin. Nem unatkoztunk, volt hozz ide-vigyél oda bőven.
Nagyobbik még a múlt héten kitalálta, hogy ezen a pénteken bulit tar otthon mindenféle szüőli felügyelet nélkül, ami úgy cca. másnap reggel fejeződik be. Én nem engedtem volna, de anyja belement, aztán később ráálltam én is(ő lakásuk, leszarom mi lesz vele alapon) és próbáltam pozitívan szemlélni az előkészületeket. Fiam kitakarított, együtt vásároltunk pár dolgot (újabb pár ezer hopp), aztán hazavittem és kisebbikkel a kezdés elött eljöttünk.
Persze elötte lefektettük a szabályokat. Nem keverjük az alkoholt, egyfélét piálunk. Egymást nem lógatjuk ki a teraszon. A macskát nem kergetjük a halálba.
a pénztárnál rákérdeztem, lesznek-e lányok. Azt mondta persze, jönnek páran. Kérdeztem nem kell-e óvszer. Ere ő:-Nagyon vicces vagy. Mire én:-Nem viccelek.

Amiért igazából ráálltam erre az az egészre az a bizalom. Bizalmat szavazok a fiamnak és adok neki egy lehetőséget, hogy kulturált keretek között jól érezze magát az osztálytársaival.
Nem élt vissza vele. Másnap mentünk érte és minden a legnagyobb rendben volt.