NICKELBACK This Afternoon

Amiről nem írtam: Sziget2010

Nagyobbik fiam nagy álma volt, hogy kedvenc együttesét (MUSE) láthassa a Szigeten. Ő megálmodta én megvalósítottam neki.
Azt is írhattam volna, én paráztam(kicsit), ő álmodozott. Paráztam, mert nem tudtam hol állok meg anyagilag (pénz azért kicsit számít) és hogyan bírom majd a tömeget (antiszociális vagyok, iwiw:9 ismerős).
Utolsó nap böngésztem a netet, hol fogok parkolni, mivel jutunk, a "K"hídhoz, hogyan jár a HÉV. Mindent előre elterveztem, minden úgy is alakult, de azért bennem volt a para, talán azért, mert féltettem a fiamat.
Mikor átértünk a hídon, lelazultam. Láttam a sok fiatalt, és nem éreztem magam öregnek, pedig az vagyok. Mindenhol végeláthatatlan tömeg, kigyózó sorok az automatáknál és a budiknál, no meg a kajáldáknál. Mi oda álltunk be. Ettünk egy keveset, kurva drágán.
Négy koncertet álltunk végig, az utolsó kettőnél fiam előre kavart és olyan nagy tömeg lett, hogy nem tudtam utána menni. Sms-ben tartottuk a kapcsolatot. A zene jó volt, de aggódtam a fiamért, a tömeg meg zavart. Néztem az órám, számoltam a számokat. Amikor koncert után újra találkoztunk fiam póló nélkül volt, a pólója a kezében csurom víz. Kitépte a vizes palackot a kezemből és mindet megitta.

Akkor fellélegeztem.

Első szerelmem

A héten találkoztam "elsőszerelmemmel". Haza jött az USA-ból, 4,5 év után. Barátnői unszolásra küldött smst, hogy találkozzunk. Elsőre ledöbbentem, de aztán rámozdultam, gondolván, miért ne.

Egy fagyizó kerthelyiségében találkoztunk. Három gyerkőccel várt, a legkisebb pár hónapos volt, kislány, Philippának hívták. A két másik 9 és 8 éves fiúk, a nevükre már nem emlékszem.

Először ott a fagyizóban beszélgettünk, aztán a pici miatt el kellett indulni haza, de út közben úgy alakult, hogy Philippa elaludt és tettünk egy nagy sétát a városban.

Beszélgettünk mindenféle témában, de szerintem nem igazán tudtunk meg egymásról sokat. Talán nem is kellett.

Fejben összeraktam az életét. Egyetemet végzett itthon aztán az USÁban, majd dolgozott kint, aztán itthon, végül visszament az államokba és szült 3 gyereket. Mostanság csak a Taekwan-donak él egy unalmas kisvárosban(ezt ő mondta) és eztán is csak ezt fogja csinálni. A szülei legnagyobb bánatára, akik egy kisebb vagyont öltek bele.
Amit elmondott úgy tette, hogy éreztesse, ő már amerikai állampolgár, ami bennem kisebb ellenszenvet váltott ki, de visszafogtam magam és végig udvarias maradtam.

Elvégre az újabb "nagy találkozás" kb. újabb 20 év múlva lesz, vagy soha.

Ha valaki egyedül él, az bizonyos értelemben úgy él, mint egy király.

Szarszombat

Már egy jó ideje megfogadtam, hogy hétvégén 8-nál tovább nem nem alszom. Ma elbasztam. 10-kor keltem és borult minden.
későn reggeliztem, mostam, aztán összezavarodtam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Előbb a fiaimmal találkozzak, aztán menjek kondiba, vagy fordítva. Időközben többszőr levert a víz, elgyengültem. Miután úgy döntöttem, hogy megnézem a fiúkat, már olyan szarul voltam, hogy a kondi ki lett húzva.
Eljöttem haza, aztán du. újra elaludtam, vagy másfél órát. A legnagyobb tett, amit ma végre hajtottam, hogy nagyobbik fiamat furikáztam a kosárpályáról haza, majd be a belvárosba.

Utálom ezt a napot, mert amúgy sem történik semmi az életemben, de ma még annyi sem.

EREDET

Bemászni más fejébe, miközben alszik, és az álmait manipulálni,nem semmi. Ebből a sztoriból ilyen filmet csinálni még inkább nem semmi.
Fiaimmal néztük meg, utolsó napon, nagyon tetszett nekik.