Már ketten vagyunk...

...akinek pszihiáterra van szüksége. Én és a kisebbik fiam.
Legalábbis ex azt mesélte a héten, hogy nem bír vele, és hogy fiamnak az a baja, hogy a mai napig nem tudja feldolgozni a válásunkat. Nem tudja elfogadni, hogy nem élek az anyjával és zavarja, hogy ebben a lyukban tengetem az életem. Állítólag már arra is hajlandó lenne, hogy dokihoz menjen velünk.
Én bevállaltam egy végső beszélgetést, amit nem tudom mikor ejtünk meg, mert fiam fél velem erről beszélgetni. Én nem érzem kellemetlennek a dolgot, próbálok újra őszintén elmondani neki mindent a történtekről, ahogy már tettem ezt egyszer, de zárt kapukat döngettem.

Ma de. a csapatával újra tornagyőztes lett. A csapat egyik legjobbja volt. Ez a másik világ , amiben él. Ebbe beenged, a másikba nem. Az anyja szavaiból azonban már tudom, hogy engem szeret a világon a legjobban.

Paul Oakenfold - Ready Steady Go

Neurológia

Miután az elmúlt időszakban gyakran szédelegtem, főleg stresszes helyzetekben, így jobbnak láttam felkeresni egy ideg dokit.
Mosti nővéremen keresztül már volt egy kontakt, aki hamar összehozott nekem egy vizsgálatot.
A doki,akihez kerültem minden megközelítésből próbált rájönni, hogy mi lehet a bajom, de nem sikerült. Minden vizsgálatra egészségesen reagáltam, szerinte nincsen semmi bajom. Azzal, hogy különböző érzelmi szituációkban előjön ez az érzés, nem tud vele mit kezdeni.
A következő lépés talán az kellene legyen, hogy felkeresek egy dilidokit. Az utóbbi időben sok lelki pofon ér. A melóhelyen sem mennek túl jól a dolgok, a fiúk életében meg lassan a peremre szorulok, egyre ritkábban látom őket
Ahhoz, hogy a mostani szar életemből újra várat lapátoljak össze, lehet, hogy már nem elég a sport és a zene, lehet, hogy már külső segítség kell.

Pszihifater, vagy egy barátnő?

Agyatlan ajándék

Nagyobbik fiam vasárnap jött haza Münchenből, ahova a korábbi iskolája kórusát kísérte. Megkértem hozzon valami focis ajándékot az öccsének. Nem hozott, mert mint mondta mindkét hivatalos shop zárva volt.
Kiakadtam, mert szerintem most a BL döntő kapujában egész München a Bayern Münchenről szól, és gondolom úton-útfélen kapni valami kis ajándékot. Ő nem így látta.
Azért hozott a tesónak valamit.

Két üveg sört, és nem alkoholmentest.

2 nap döglés

Kisebbik fiammal. Nálam.

Úgy volt, hogy ma bajnoki meccset játszik, és elötte nálam alszik, rápihen a meccsre.
Ebből az lett, hogy fiam már pénteken eljött hozzám, mert ex barátnőzött aznap este. Még aznap este bevásároltunk, haza jöttünk és két napig ki se mozdultunk a dzsuva idő miatt.
Csak bámultuk a tévét, kajáltunk, döglöttünk az ágyban és nagyokat aludtunk. Még a szombat délutáni mozit is UPC videotárral helyettesítettük, zsinorban néztük a muvikat.
Fiam élvezte, tetszett neki, hogy csak bámulja a filmeket én meg szinte a szájába adom a kaját. Én annyira nem komáztam a dolgot, állandóan eszembe jutott, hogy mennyi mindent csinálhattunk volna, de rögtön utána az is, hogy milyen szar lett volna ez a két nap, ha fiam nincs itt.

Újra MSN

Csak az ebuddy-n keresztül.

Ha érdekel még valakit.

John Frusciante - The Past Recedes

2 hete betegen

Egyre jobban frusztrál, hogy nem tudok sportolni. Valami felső légúti nyavalya tart a hatalmában, amit sem köptetőkkel, de még antibiotikumokkal sem tudok legyőzni. Voltam tüdő és szív vizsgálaton is, minden negatív.
Tegnap megpróbálkoztam egy kis konditeremmel. Az egyik gyakorlatnál megszédültem, azt hittem elájulok. Levert a víz. Még csináltam pár gyakorlatot könnyebb súlyokkal, aztán elhúztam haza.
Az új bringám meg itthon figyel a nappaliban, a nap meg kint ragyog.

Ha már egyedül vagyok, legalább élvezhetném a természetet.

Nélkülözve

A második hétvégét élem újra meg, hogy a fiaimmal nem, vagy csak részben találkozom. Mióta ex hazajött új arccal a hétvégi programjaik folyamatosak.
Hét közben autózhatok, hurcibálhatom őket, hétvégén "családi" események vannak.
Kivéve a ma délelőttöt. Én vihettem kisebbiket vidékre focitornára.

Persze szívesen tettem, annak ellenére, hogy korán kellett kelni és autózni.

Édes Gondviselés

3 helyett 10 napig voltak velem fiaim, mivel ex plasztikai beavatkozásánál problémák merültek fel és nem akarta, hogy kisebbik fiam ödémás arccal lássa.
Engem nem zavart a dolog, hogy tovább maradnak, sőt legbelül boldog voltam, hogy ilyen sokat együtt lehetek velük, annak ellenére, hogy minden nap estére hulla fáradt voltam. Ezt a hetet nehezítette, hogy kijártam gyárépítésre melózni, és elkapott valami felső légúti nyavalya, már-már influenza. Mindezek ellenére kézben tartottam a dolgokat, a fiúkkal megszerveztünk előre mindent, kinek mikor milyen programja lesz.
Minden rendben ment, mondhatni jók voltunk együtt, azzal együtt, hogy néha elég rendesen összebalhéztak, és nekem kellett szétválasztani őket. Mindig próbáltam nyugodt maradni, még akkor is, amikor 28-adjára sem csinálták meg, amit kértem tőlük.
Ami kicsit zavart, az a dolog anyagi oldala. ebben a 10 napban rendesen megcsappant a bankszámlám, igaz nem spóroltam, megvettem mindent, amit kívántak. Persze mivel én voltam a gondviselőjük átmenetileg, ezért ez ezzel jár, egy kurva szavam nem lehet.
Mivel ex tegnap este megjött (feltöltött arccal), ahogy akkor be, most kiköltözött az élet a lakásból. Azt az érzést, hogy együtt lakunk hamar megszoktam. Azt, hogy megint egyedül vagyok, már nehezebben fogom.

Holnap kimegyek a vásárba, nézek egy kiscicát. Scotty is hiányzik.