2008. június 15., vasárnap

Father's day

A tegnapi, napsütéses szombat délelöttöt kisebbik fiammal a belvárosban, vásárolgatva töltöttem. Kéz a kézben sétáltunk(még megfogja a kezem) az eltervezett menetrendnek megfelelően, közben beszélgettünk. Különösen jó érzés volt, mert pénteken nem találkoztam velük.
A városi shopingolást az Árkádban folytattuk, majd amikor megéhezett elmentünk kajálni. A Subway bazinagy tonhalas szendvicsére esett a választás, rengeteg zöldséggel.
Miután leültünk egy kettes asztalhoz, és elkezdtük majszolni a szenyót, felragyogott az egyébbként mindig elöttem lévő kép. Fiam képe. Evés közben rám mosolygott, kékes-zöld szemei csillogtak, kreol bőre mint egy indiáné, aranybarna, válláig érő(focista a kiccsávó), hullámos haját megvilágította a felülvilágító ablakokon beszűrödő napfény.
Elöttem ült életem egyik tökéletes alkotása(a másik a bátyja) és én csak ültem ott és élveztem a látványt. Nem hinném, hogy elbaszott életem hátralévő részében tudok ilyen tökéleteset alkotni. Nincs más dolgom, mint ezt a két kis gyémántot csiszolgatom, hogy a világ számára még értékesebbé tegyem.

Azt hiszem ebben a tegnapi pár pillanatban kaptam meg az ajándékom.

Nincsenek megjegyzések: