Eric és a kinai taghajer

Pár hete Eric-kel a technológiai szerelés kínai projektmenedzserével ledumáltam, hogy intéz nekünk órát a hazájából. Minden angol tudásomat bevetettem, hogy a tutit kapjuk és ne valami gagyit. Egy kollégájának küldte el a linkeket erről az oldalról, innen kellett választanunk, nem volt gyenge.
Tegnap megérkeztek a ketyegők. Négy helyett csak sajna három. Az én Tag Heuer Grand Carreraimból csak egy jött meg, de az az egy pont mint az eredeti.

Ma de. nagyobbik fiam leejtette az óráját, amit ballagásra kapott. Szerintem amig megcsinálják ezt fogja használni. Látom a szemén.

Én meg olyan apa vagyok.

H1N1

Múlt pénteken beoltattam magam, több minden szólt mellette, mint ellene. Kicsit éreztem a torkomat, de bevállaltam.
Tegnapra sikeresen padlót fogott az immunrendszerem, ma már annyira szarul éreztem magam, hogy előbb eljöttem a melóból.

már aludnom kellene, de a BL meccsek legyőztek.

Akárcsak a vírus.

Rakásszar hétvége

A fiaimmal össz annyit találkoztam a hétvégén, hogy a nagyobbik eljött velem kondiba, aztán du. kimentem megnézni a kisebbiket, mert semmi közös programot nem tudtam összehozni.
Utálok ott ülni és nézni, ahogy a nagyobbik fiam tanul, a kisebbik meg számítógépezik. Persze Ő is csak ennyit látott engem, és nem tehet róla, hogy így alakult, ezért próbáltam jópofát vágni, miközben mutatta, hogy a Facebook Pet Society játékában milyen vásárlási lehetőségeim vannak.
Időközben betoppant sógorom is lányaival, így még jobban feleslegesnek éreztem magam.

Aztán hirtelen eljöttem haza.

Ronan Keating: Lovin' Each Day

Welcome To The Radio

A héten megtörtént a rádió frekvenciák cseréje. Az előző kettőt felváltva, más-más időpontokban hallgattam. Voltak kedvenc műsoraim. Az utóbbi időben inkább már a Danubiust hallgattam. Még a Bochkorékhoz is hűtlen lettem, az utóbbi hónapokban inkább a Balázsékat hallgattam. Jópofák voltak, humorosak, és a végén nem görcsöltek.
Amit most hallok az új csatornákon kifejezetten nem tetszik. A műsorvezetők kötelezően jópofák, már szinte görcsölnek, a zene meg szar, inkább az mr2-re hasonlít(tudom-tudom régen tetszett, de már nem).

Még jó, hogy a Jáksó maradt. Abban a 2órában legalább a zene jó.

Bear again

Újra magasról ugrál, fáról ereszkedik, jeges folyón kell át.

Bear szerint a jeges víz nem csak a szívet állíthatja meg, hanem más testrészekre is hatással lehet.

Mondjuk nullára zsugorodik az ember farka.

Az első kosármeccs

Vasárnap először láttam a nagyobbik fiamat élesben játszani. Másik két sráccal együtt vittem őket Paksra, hogy lenyomjanak 2 meccset a bajnokság következő fordulójában.
Örültem, hogy vihettem, még teljesen új volt számomra ez a kosaras környezet. Próbáltam visszafogott maradni, nem dumáltam bele a dolgába, hogy majd így csinálja, meg azt csináljon. Csak külső szemlélő maradtam, figyeltem hogyan zajlik a bemelegítés, a taktikai megbeszélés, egymás biztatása.
Az első meccs siralmasra sikerült. Az ellenfél már 30 pontnál járt, amikor a mieink el kezdtek dobálni pontokat. A különbség csak nőtt, csapatunk kullogott az eredmény és az ellenfél után. Fiam a meccs vége felé kapott játéklehetőséget. Nem régóta van a csapatban, ahhoz képest nagyon tetszett a játéka. Határozottan, keményen, kicsit agresszíven játszott.

Pont úgy, ahogy régebben jó párszor eldödögtem neki.

Az ukrán győztes

COLDPLAY - Yellow

CSI: A kiállítás

Múlt héten küldtem fiamnak ezt a linket, hogy el kellene menni rá. Tetszett neki az ötlet, de nem dumáltuk le biztosra. Ahogy teltek a napok egyre fogyott a zsém és azzal egyenes arányban az esélye, hogy megnézzük a kiállítást.
Tegnap de. döntöttem el, hogy megyünk, kerül amibe kerül, mert mint ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, minden együtt töltött idő számít. Már tegnap du. megvettem a helyi utazási irodában a jegyeket, nehogy a nagy érdeklődés miatt a pénztárnál bukjon meg az akciónk.
Ma reggel felmentünk, kényelmesen, arra az időpontra időzítve az érkezést, amire a jegyet kértem. A jegyek kezelése után kaptunk egy adatlapot, egy ceruzát, és egy alátétet, mindegyiket CSI minőségben. Én a kisebbik fiammal közös adatlapot dolgoztam fel, amin egy gyilkossági helyszín bizonyítékait kellett feldolgoznunk a különböző laborokban, nagyobbik fiam egy másik gyilkossággal foglalatoskodott. Minden laborhelyiségben tájékoztatók tömkelege, érintőképernyők az adat feldolgozáshoz, monitorok, amiken a főszereplők és szakértők magyarázták nekünk a törvényszéki szakértés minden csinyát-binyát.
Mindkét fiam okleveles szakértő lett, sikeresen megoldva a gyilkosságot, felfedve a gyilkos személyét, begyűjtve Gil Crisom virtuális gratulációját.
Igaz, hogy cca. 22rugóval (jegyek, kaja, benzin) csoróbb lettem, de újra adhattam nekik valami emlékezeteset, ami minden pénzt megért.

Fészbuk

Kb. 2 hete, amikor már a belső totális detonáció szélén álltam, mert ex annyira nem tartott, hogy közölje a tényeket, kisebbik fiam kérte, hogy regisztráljak a facebookra, mert akkor ő bejelölne ismerősnek, lehetne küldözgetni egymásnak mindenfélét, meg vannak jópofa közös játékok.

Már pár hónappal ezelőtt regisztráltam, de azóta nem foglalkoztam a témával. Mivel drasztikusan lecsökkent az együtt töltött idő a fiúkkal, így felvettük a kapcsolatot egymással. Néha csetelgetek velük, máskor üzemeltetjük az éttermeket, van hogy csak úgy küldenek valami érdekeset.

Meg kell ragadnom minden alkalmat, hogy kapcsolatban és kommunikációban maradjunk, mert a külön töltött idő most közénk állhat, olyannyira, hogy egy idő után már nem tudunk mit mondani egymásnak.