2009. április 30., csütörtök

Háború lesz

Abból gondolom, hogy este 10-kor tele van a Tesco. Pedig csak 1 nap lesz zárva minden, de mindenki 2hétre vásárol.

2009. április 29., szerda

Fazon borotválás

Kapcsolgatom a tévét, hátha találok valami jó műsort. Azt nem találtam, de a COOL erotic éjszakai műsorán megmutatták, hogyan borotváljam le a nőm (ha lenne) muffját fazonra.

Jó pap holtig tanul.

2009. április 26., vasárnap

Első áldozás

Kisebbik fiam ma részesült a katolikus egyház 2. szentségében (asszem a második). Első áldozott.
Összegyűlt a család a jeles ünnepre. Én éppen hogy odaértem anyámmal a kezdésre.
A templomban már telt ház volt. Először a bejáratnál álltam, majd odajött nagyobbik fiam, és előre kísért a foglalt helyünkhöz.
Fiamék a főbejáraton vonultak be. Mindegyikükön fehér lepel ,sárga kötéllel a derekukon átkötve. Fiam hullámos, göndör haja fényesen csillogot. Arca olyan szép volt,akár egy angyalé. Szinte Végig benne gyönyörködtem, Isten egyik legszebb ajándékában, amit kaphattam. A szövegeket rendesen megtanulta. Bár utólag elmesélte, hogy izgult, de ott nem látszott rajta.
A szentmise után a templomkertben a családok összegyűltek egy kis sütievésre, italozásra. Tölünk eljöttek nővéremék, sógoromék, anyám. Anyósom kórházban van, ő nem tudott megjelenni. Apám a mise után lelépett, nem akart nővéremékkel találkozni, ahogy ex apja velem és anyámmal.

A mai nap kisebbik fiam napja volt, kisebb szépséghibákkal.

Gyermeki remények

Tegnap de. bementem exhez az üzletébe, hogy megbeszéljük kisebbik fiam első áldozási ajándékát. Mielőtt eljöttem akart mondani egy fontos dolgot.
Megkért, hogy beszéljek kisebbik fiammal, mert elmondta nekik újpasival futó kapcsolatát, és azt, hogy vele jár moziba(meg persze mást is vele tesz). Kisebbik fiam sirt, mert nem igazán tudja még mindig felfogni, hogy nem vagyunk együtt az anyjával. Áll. olyannal zsarolta, hogy majd hozzám költözik. Ex elmondta nekik, hogy én költöztem el tőlük, és annak ellenére, hogy külön váltan élünk, még sokkal jobb a helyzet közöttünk, mint más különvált családoknál.
Beszéltem velük. Tegnap du. kijöttek velem szomszéd településre, tervet leadni. Út közben szóba hoztam a témát, gondoltam beszélgetnek velem is, állítólag exxel végig beszélték aranyosan. Nálam hallgattak. Amikor megálltunk a kocsival, hátrafordultam a kisebbikhez, ő el kezdett sírni.

Láttam az arcán, ahogy meghal a remény. Apa és anya már soha nem lesznek együtt.

2009. április 18., szombat

Családi dráma

Apám közölte nővéremmel, hogy sógorom mostantól nem kívánatos személy náluk. tesóm nem hitt a fülének, aztán visszalőtt apámnak minden korábbi bántó dolgot.
Nekem telefonon mesélte, asszem szerdán. Apámmal tegnap volt alkalmam beszélni. Mesélte, hogy évek alatt számtalan sérelem és megaláztatás gyűlt össze benne, amit sógorom idézett elő a maga felsőbbrendű tanári stílusában. Ahogy mesélt párat elcsodálkoztam, hogy milyen apróságokon leragadt. Úgy gondolom ezeket a dolgokat lehetett volna a későbbiekben is tolerálni, nem volt szükség a bili borogatásra.
Az elkövetkezendő pár hónapban, vagy évben nem csak sógorom, hanem a nővérem és a fiaik sem lesznek sürün megtalálhatók apámnál. Szar érzés, én csak tudom. Pár éve apám velem is eljátszotta ezt, akkor exet nem akarta látni, én sem mentem. Majdnem egy évig.

Az élet rövid, és nagyon hírtelen véget érhet. Kilökni a saját gyerekünket az életünkből, csak azért, mert a párja hülye?

2009. április 13., hétfő

Ez szar volt

Mármint a húsvétom a fiaimmal.
Mindkét nap csak mellékszerepet kaptam. Velük lehettem, amig egyik rokontól elmennek a másikig.
Utálom ha exxel közösen vagyok a fiaimmal, vagy ha más rokona van velünk. Mióta bejelentette a kapcsolatát úgy érzem jogom van ahhoz, hogy legyenek csak velem töltendő alkalmak. Úgy akarom alakítani az életünket, hogy ne csak mellékszerepet kapjak, hanem napokat, vagy akár hétvégéket is tölthessek velük.
A másik bajom, hogy ezt nincs kivel megbeszélnem. Barátomat próbáltam elhívni egy beszélgetésre(folyamatosan próbálom), de sosem jó neki, állandóan az a duma, hogy halasszuk el.

Halasszuk. Én így is tudom élni az életem.

2009. április 12., vasárnap

Happy Easter


Minden erre járónak.

2009. április 11., szombat

Mégis...

... voltam olyan hülye apa, hogy beszálltam fiam kosaras cipőjébe.

Tegnap du. meló után együtt ügyintéztem, majd lógtam nagyobbikkal az Árkádban. Már egy jó ideje nem nézett magának új cipőt edzésre, ezért az az ötlete támadt, hogy menjünk be az O'neillbe, nézzük meg a Converse lépőket, hátha jött valami spéci. Hát jött. Ez!
Amikor meglátta, odalépett a cipőpolchoz, az addig unott kamasz tekintete felragyogott. Csillogott a szeme. Mondtam neki próbálja fel. Kikértük a méretét. Passzolt minden.
Amig teltek a másodpercek végiggondoltam meddig jutott ebben a sportban. Az iskolai csapat után klubcsapatban akart játszani. Kiharcolta magának. Az új csapat tagjai befogadták. Párszor láttam edzésen játszani. Technikailag rengeteget fejlődött, az edzésen, amikor meccset játszanak, már kosarakat dob.
Ha ez a cipő az ára, hogy egyre jobb és jobb legyen, akkor bevállaljuk, bár sem nekem, sem az anyjának nem volt mostanában ilyen drága cipője.
Nem vettük meg azonnal, félre rakattuk. Ahogy kijöttünk az üzletből fiam el kezdett számolni, hogyan jöhet össze ez a lové. Többségében a zsebpénzéből, a többi tőlem, bár korábban én fogadkoztam, hogy ebbe a projectbe már nem szállok be.
Pár üzlettel később vettünk nekem egy nyári doreszt. Fiam közben lezsírozta anyjával a szitut.

20perc múlva visszamentünk. Újabb próba, majd megvettük.

Fehérben. Kurva szép.

És a fiam nagyon boldog.

2009. április 5., vasárnap

2009. április 4., szombat

7-0

Három hete fiamék kaptak egy méretes zakót Szekszárdon, edzőmeccsen, 6-1 lett a végén.
Ma elérkezett a revans ideje. Edzőnk (aki egyébbként a felnőtt csapat gólgyártó csatára) felkészítette a fiúkat testileg, lelkileg.
Meg is lett az eredménye. Taktikailag, mentálisan az ellenfél fölé emelkedtünk. Egyik helyzetet a másik után dolgoztuk ki. Brilliánsan játszottunk, feledtetve a múltkori vereséget.
Fiamról is csak legekben írhatok. Védőként tökéletesen blokkolta a támadókat, higgadtan kezelte a labdát, a szögletei rendre csapattárshoz érkeztek.

Szép volt fiúk!

Tetovált lelkek


Fiaimmal rendszeres nézői vagyunk a Miami Ink c. reality műsornak a Discoveryn. Kezdetben csak a tetováló művészekre figyeltem, meg a műveikre. Baró mindegyik.
Mostanában már inkább azokra az emberekre összpontosítok, akik tetováltatnak.
Vannak akik az elvesztett barátaiknak, családtagjaiknak állítanak emléket, mások egy múltbéli élmény, vagy esemény emlékét rögzítik a testükön. Miközben Amiék készítik a tetkót, ők megosztják velünk a sztorijukat, ami gyakran eléggé szívszorító.

Ha elég bátor lennék, az én testem is mesélhetne.