2009. augusztus 27., csütörtök

Fiam a középpályán

Kisebbik fiamék ma bevállaltak egy edzőmeccset egy leánycsapat ellen. Első félidőben ment az össznépi bénázás, fiam a megszokott hátvéd poszton játszott. A lányok rendre helyzetbe kerültek, de a kapusunknak sikerült menteni. Az első félidő végén azért vezettünk.

A második félidőben az edzők mindenkit lecseréltek, kivéve fiamat. Már kidöglött az első menettől, ráadásul feltolták középpályára, ahol rendre ki kellett szolgálnia a támadásokat.
Megtette. Adott 3 gólpaszt, rúgott 1 gólt, kihagyott 2 gólhelyzetet. Fantasztikusan játszott, nem hittem a szememnek.

A lányok méltó ellenfélnek bizonyultak, jól játszottak, de fiamék győztek. Önbizalommal telve vittem haza. Láttam az arcán, tudja, hogy jól játszott. Boldog volt.

Ahogy én is.

Halálhír

Amikor még annál a cégnél dolgoztam, akinek egy köcsög, svábparaszt scientológus a főnöke, ahol a titkárnőről azt hittem, hogy ő életem nagy szerelme, dolgozott egy művezető kolléga, akit még én csábítottam oda egy másik cégtől.
Nálam jónéhány évvel idősebb volt, a nagyobbik fia már egyetemre járt.

Kedveltem. Akkurátus, precíz ember volt, már-már idegesítően precíz. Jókat beszélgettünk, minden témában meg volt a véleménye.

Miután engem kirúgtak, ő még maradt pár évig. Kihelyezték egy dunaújvárosi projektre, aminek a vége elé infarktust kapott. A köcsög, svábparaszt, scientológus főnök a táppénz ideje alatt bevállaltatott vele egy melót.

Amikor én kezdtem a mostani, multi melóhelyemen, ő felmondott azon a dzsuva helyen, mert talált egy nyugisabbat. Örültem a váltásának, tudtam, hogy nyugodt élete lesz.

Ma hallottam, hogy elvitte a szíve. Amikor meghallottam, hogy meghalt, a szívem összeszorult, majdnem elsírtam magam.

Azt hiszem annyival tartozom neki, hogy virágot viszek a sírjára.

Nyugodj Békében Endre!

2009. augusztus 20., csütörtök

2009. augusztus 19., szerda

Ünnepi hétvége

Csak nem nekem.

Ex hívott a nap folyamán, hogy "ők" felmennek Pestre, rokonokhoz, ahol most nagyobbik fiam vendégeskedik. Megnézik a tüzijátékot, aztán másnap jönnek haza. Szombaton láthatom a kisebbik fiamat, a nagyobbikért meg ha akarok felmehetek Pestre vasárnap.

Ez ám a logika. Ott vannak és nem hozzák haza, mondván, még lehet egy-két program szombat-vasárnap. Én nem találtam, pedig 1 órát böngésztem a neten.

Fel van adva a lecke. Ha azt mondom nem akarok csak taxizni, akkor én vagyok a bunkó apa. Ha meg bevállalom, akkor én vagyok az a faszkalap exférj, akit a fiúkkal kapcsolatban be lehet zsarolni minden szar szituba.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban nézem a Survivor különböző évadait az AXN-en. Nem csak a jópofa feladatok miatt, hanem inkább azt figyelve, a szereplők mennyire kedvesen hazudnak egymás pófájába, majd hátba döfik a másikat a háta mögött.

Érzem a szúrásokat a hátamban.

2009. augusztus 17., hétfő

Buff örület


Fiaim hoztak Ausztriából ilyen univerzális kendőt. Rengeteg féleképp fel lehet rakni, de ők csak a nyakukban hordják. Ma a nagyapjuktól kaptak az unokatesók is. Nagyon jópofa.

A Survivoros túlélők is ebben szivatják egymást.

2009. augusztus 15., szombat

3 sör

A általam felállított alkohol fogyasztási határértéket (1 sör, vagy 2dl vörösbor) átlépve már 3 sörnél tartok.
Nem mondanám, hogy jól esik, de legalább egy kicsit belazulok, nem gyötörnek hülyébbnél hülyébb gondolatok.

Peremterület

A peremen élek. Egyre jobban. Másoknak kiszolgáltatva. A közvetlen környezetem csak akkor veszigénybe, ha valamiért szükségük van rám.
A fiaimból csak egyre jobban annyi marad, hogy hozom-viszem őket edzésre, megveszem nekik, amit kell, este ott maradok, ha az anyjuk elmegy valahova(randira).
Az utóbbi pár napban ebből kijutott bőven. És ennyi.
Talán annyi pozitívum volt ezekben a napokban, hogy itt volt pesti másod unokatesójuk, akinek megmutattam a munkahelyemet és ma elmentünk együtt edzeni.

Eddig nem akartam róla tudomást venni, vagy talán magamnak is hazudtam, de nagyon hiányzik egy nő az életemből. Azzal bíztattam magam, hogy megvagyok egyedül, majd ha az élet úgy hozza összeakadok valakivel. Talán ez rossz filozófia, és talán aktív ismerkedéssel sikeresebben előrébb lépek ezen az úton. Persze fingom sincs az milyen.

Érdekes, hogy ezekben az magányos napokban sem hiányzik a házasságom, vele ex, és B. (bár pár nappal ezelőtt vele álmodtam, egy úton mentünk át, rám nézett, gyönyörű volt az arca). Semmit sem csinálnék másképp, mint tettem.

Az is lehet, hogy az van, amit már párszor leírtam.

Egyszerűen ez a sorsom.

2009. augusztus 11., kedd

Predator

Kisebbik fiam legújabb fegyvere.

Már hónapokkal ezelőtt kinézte magának, és most, hogy kinőtte a tavalyi szerzeményt, finoman behajtotta rajtam az igéretemet.
Én boldogan vállaltam a kiadást, mert tökéletes játékhoz tökéletes eszközök kellenek.
Tökéletes távoli bombák és szabadrúgások tökéletes stoplissal.

Az ADIDAS-tól.

2009. augusztus 9., vasárnap

G.I.Joe


Egyszer meg lehet nézni.

Új edzők

Júliusban már lehetett számolni azzal, hogy kisebbik fiam klubjában változások lesznek, mert a nagy csapatot szélnek eresztették, az edzője meg annak volt a csatára.
Volt egy júliusi találkozás az edzővel, ahol elmondta, hogy minden bizonytalan, de ő szeretne tovább foglalkozni a fiainkkal, prróbál valamelyik közeli klubhoz igazolni, és edzést tartani nekik.

Nem jött be. Két hét múlva aláírt Szekszárdra, játékosként és edzőként. Állítólag előző nap még azt mondta az itteni szakvezetésnek, hogy minden megy tovább.

Megy, de nélküle. A héten kezdődtek az edzések, ahol egy szülői keretében kiderült, kik az új edzők, és melyik játékostársak mentek el a városi rivális klubhoz.

Mi-és még jó páran- maradtunk. Úgy gondolom ebben a korban a legfontosabb a jó közösség, és az állandóság. Látva, hogy fiam elemében van a pályán, élvezi a játékot, jó döntés volt.

Fárasztó munkakezdés

Ez a hét számomra maga volt a szenvedés. Nem a munkám miatt, hanem mert teljesen elszoktam a korai ébredéstől. A visszaállás maga volt a gyötrelem. Az egyik nap még el is aludtam, direkt, mert a biológiai órám teljesen szétesőben volt.
Amin nem tudok változtatni, hogy este későn feküdjek le, és ne igyak meg egy sört, bort, vagy unicumot.

Vagy inkább kettőt.

2009. augusztus 2., vasárnap

Csak ülök bénultan

Dolgoznom kellene, nem megy. Kattingatok weboldalról weboldalra.
Ma már nincsenek beszélgetések, nevetgélések és mindaz a jó, amit a fiaimtól kaptam az utóbbi 10 napban.
Újra csak én vagyok, meg a laptopom, a szobám, a tévé, a mosatlan edények.

Sajnos ők nem tudnak megszólalni.

Pet Shop Boys:Se a vida é (That's the way life is)

2009. augusztus 1., szombat

Home, sweet home

Haza jöttünk. Jó volt, amikor csak hárman voltunk. Rossz, amikor Anyám férje is otthon volt.

Rengeteget röplabdáztunk a a vízben, strandoltunk, kondiztunk, kerékpár túráztunk.

Ugyanakkor rengeteget hallottuk, ahogy Anyámék balhéznak, férje megalázza, káromkodik, mig egyik nap eldurrant az agyam és beolvastam. Furcsamód pár nap múlva Anyám az egyik beszélgetésünkkor a védelmébe vette. Talán a diabetesze miatt van, hogy az agya furcsán reagál dolgokra. Akkor megfogadtam magamban, hogy a következő nyarat már nem itt töltjük, hanem sátrazni fogunk a horvát tengerparton.

A fiúknak nagyon tetszik az ötlet.

A szülinapom is hülyén sült el. Anyám odaszervezte exet az anyjával. Az egész abszurd volt.