Ünnepek: Avatar 3D

Ezzel a filmmel indítottuk a téliszünetet, még karácsony előtt. A 3D-s előadást választottam, gondoltam úgy nagyobb lesz az élmény. Bejött.
A film látványos, a történetre nem mondhatnám, hogy egyedi. A rendező összeollózott pár korábbi film sztorit, persze profi módon, és a látványvilággal kompenzálta, a középpontban a szerelemmel.
Minden percét élveztük, és talán nemsokára megnézzük újra.

Persze 3D-ben.

Merry Christmas!
Minden kedves olvasómnak.

Meghalt Keresztapám

A Tesco üzletsorán lévő újságárusnál böngésztem a lapokat, amikor megcsörrent a mobilom. Anyám hívott. Letört hangon kérdezte hol vagyok. Éreztem, hogy baj van. Ő közölte a hírt, hogy kedden meghalt keresztapám.
Azon a napon, amikor felhívtam keresztanyámat, hogy érdeklődjek keresztapám állapota felől. Mesélte, hogy elszomorító az állapota. Bevitték a korházba, hogy infúziót adjanak neki, mert már otthon nem tudták etetni. A problémákat csak tetézte, hogy közben nem gondozták és felfekvések alakultak ki a hátsó felén, majd hazaadták, hogy keresztanyám ápolja tovább. Miközben ezeket mesélte hallottam keresztapám jajgatását a háttérből. Kérdeztem keresztanyámat, hogy jó-e, ha meglátogatom őket. Mondta, hogy ez most senkinek nem lenne jó.

Anyám mesélte, hogy a keddi telefonbeszélgetés után nem sokkal keresztanyám karjaiban meghalt keresztapám. Ahogy ezeket a szavakat hallgattam az újságos pult elé fordultam, mert éreztem, hogy könnybe lábadt a szemem, a sírás kezdett rám törni. Pár percig még ott álltam, aztán erőt vettem magamon és kijöttem a boltból.

Még a múlt héten különböző tollgyártók weboldalait nézegettem, amikor a Rothring temékpalletájánál eszembe jutott keresztapám. Még a középiskola elején kaptam tőle ajándékba egy profi, rajztáblára helyezhető vonalzó készletet. Azzal rajzoltam át a közép és főiskolát, majd a vállalkozásomat is azzal kezdtem. Ezen a ponton éreztem, hogy felhívom őket telefonon.

Az öreg mindig ráérzett mire van szükségem a suliban és az életben.

Köszönet mindenért, Nyugodj békében!

Behavazott

Most már úgy rendesen. Annyira, hogy már szép is.

Nem szeretem a magyarországi teleket. Hírtelen hideg lesz, leesik pár centi hó, majd pár nap múlva felmelegszik az idő és latyakban trappolunk.

De amikor egyszerre leesik ennyi hó, mint most, az gyönyörű. Az utcai lámpák fényét megsokszorozza a frissen hullt hó. Az élet lelassul, mindenki próbál hazajutni, a gyerekek pedig sietnek ki, hogy élvezzék a havat.
Az edzőteremből hazafelé élveztem a vezetést. Az autót párszor szándékosan megcsúsztattam, aztán megfogtam.
Hazaérve, az autóból kiszállva legszívesebben elindultam volna, hogy egy nagyot sétáljak, de már fáradt voltam hozzá.

Nem baj, holnap is lesz este, sé talán még hó.

We Are The Champions

Azt a címet is írhattam volna, hogy "Sporthétvége", ami nem annyit jelent, hogy agyon mozogtam magam, hanem azt, hogy apai teendőimnek eleget téve sportrendezvényekre cipeltem a fiaimat.

Tegnap kisebbik fiam egy emléktornán vett részt csapatával, zéró heti edzésadaggal. 3 győztes meccsel jutottak a döntőbe, ahol a városi rivális csapattal 1-1-et játszottak, így büntetőkkel kellett eldönteni az elsőséget.
Az első büntit fiam lőtte, a kapu közepébe, a kapus lábai közé. A mi szerencsénk és a kapus szerencsétlensége az volt, ahogy utána nyúlt a labdának, és ahogy fordult besodorta a labdát. 1 ide. A következő büntetők közül mi egyet kihagytunk, de a kapusunk megfogott kettőt. Az utolsó nagy védés után megszólalt a címben leírt QUEEN dal.
Fiamék bajnokok lettek és csapatkapitányként ő vehette át a győztesnek járó kupát és oklevelet. Én a büntetők idején pár kisebb infarktuson átestem, a győzelemnek meg úgy örültem, mintha fiamék a Bajnokok Ligáját nyerték volna meg.

Nagyobbik fiamat ma vittem Bonyhádra bajnoki meccset játszani. Bár csak kb. öt percet játszott, de szerintem azt jól teljesítette, a kevés meccsrutinjához képest. Volt annyira jó, mint pár társa, akik többet játszottak. hazafelé menet kicsit méltatlnkodott emiatt, de az a lényeg, hogy győztek.

Ezeket a sorokat ma nem egy pohár bor, vagy üveg sőr mellett írtam, hanem kibontottam egy üveg pezsgőt.

Egy bajnoki hétvégéhez méltóan.

Yesterday

Kisebbik fiam ma tanulta velem ezt az angol szót. Amikor a szótárában ehhez a szóhoz értünk a fejemben rendre megszólalt a Beatles dala. Pár alkalommal el is kezdtem énekelni.
Meséltem neki az együttesről, akiket gyerekkoromban imádtam. Gyüjtöttem a lemezeiket.
Bekapcsoltam ex gépét és a Youtube-on megmutattam neki, hogyan énekelték Ők ezt a számot.

Aztán meghallgattunk még párat tőlük.

Bundi, a kölyök kutyus

Múlt vasárnap elmentünk Anyámhoz, hogy megnézzük a kiskutyákat, akik 2 hónapja születtek. Amikor először láttuk őket még kis patkányok voltak, akik csak az anyjuk csöcséig tudtak elmászni, hogy táplálékhoz jussanak.
Most vasárnap már játszadozó szőrgombócokat láttunk, akik még igényelték anyjuk tejét, de már mást is kajáltak (utána rendesen bealudtak).
Anyámék drótszőrü németvizslája egy németjuhásszal a keveredett így a sok kis végeredmény nem volt kétséges. Ami (vagy inkább aki)mégis meglepett az a fenti képen látható kiskutya, akiből csak egy volt ebben a szín összeállításban. Olyan szinekben sikerült világra jönnie, ami nagyon ritka, még egy keverék kutyánál is.
Anyámék Bundinak nevezték el, ahogy engem is a sporttársaim, de ő a hosszú szőre után kapta a nevét.
Beleszerettem. Annyira csúnya volt, hogy az már gyönyörű. Ha családi házban laknék, már itt feküdne a lábam mellett, és az igazak álmát aludná.

Vagy az ágyamban.