Tegnap voltam Pesten céges focitornán kollégáimmal. A budaörsi FC pályájáján volt megtartva a torna, cca. 35°C melegben.
Találkoztunk a többi kollégával, akik a mi Mo.-i területünkhöz tartoztak. Megkaptuk a mezeket, átöltöztünk.
Még éppen elég idő volt alaposan bemelegíteni. Hárommeccset játszottam, többnyire csereként. Az első kettőn jól ment a játék, jó poszton voltam, jó erőben éreztem magam, amig egy hosszú előreívelt labdánál éreztem, hogy újra meghúzodott valami a combomban. Szívás, főleg, mert a harmadik meccsen előretolt éket kellett játszanom, futni minden feladott labdáért.
A mérlegünk egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Sajna nem jutottunk tovább, de én nem is annyira bántam.
Fiatalabb kollégáim többnyire a családjukkal jöttek, akik a fák árnyékában vigyáztak a cuccunkra. Pár pillanatra elgyönyörködtem bennük, és eszembe jutott, hogy nekem is volt ilyen szép életem. Pici gyerekekkel, feleséggel.
Találkoztunk a többi kollégával, akik a mi Mo.-i területünkhöz tartoztak. Megkaptuk a mezeket, átöltöztünk.
Még éppen elég idő volt alaposan bemelegíteni. Hárommeccset játszottam, többnyire csereként. Az első kettőn jól ment a játék, jó poszton voltam, jó erőben éreztem magam, amig egy hosszú előreívelt labdánál éreztem, hogy újra meghúzodott valami a combomban. Szívás, főleg, mert a harmadik meccsen előretolt éket kellett játszanom, futni minden feladott labdáért.
A mérlegünk egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Sajna nem jutottunk tovább, de én nem is annyira bántam.
Fiatalabb kollégáim többnyire a családjukkal jöttek, akik a fák árnyékában vigyáztak a cuccunkra. Pár pillanatra elgyönyörködtem bennük, és eszembe jutott, hogy nekem is volt ilyen szép életem. Pici gyerekekkel, feleséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése