Utálom az életem

Mindennap ugyanaz a sztori. Korán reggel munkába megyek, délután félötig ott baszom a rezet, viszajövök a városba, futok a maszek melóim után, estefelé beesek a fiaimhoz, ott mindig elalszom, hazajövök, el kezdek piálni, és nekiállok dolgozni. Reggel újra kezdődik minden.

Már ide is utálok írni.

Kár hogy nem lehet odaadni valakinek az életemet kölcsibe, csak addig, amig kipihenek.