Egyik este elmentünk nagyobbik fiammal a múlt heti nyaralásunk alatt futni. Már az elején felvett egy erősebb iramot, kis időbe telt mire a szervezetem ráállt. Ezt az iramot tartva futottunk úgy 2-2,5km-t, amikor szólt, hogy már forduljunk meg.
Visszafelé ugyanúgy bírta, mint odafelé. Anyámék háza előtt cca. 600 méterrel mondtam neki, hogy húzzuk meg a végét. Meghúztuk. A legvégén elhagyott, és én nem bírtam felzárkózni.
Mondhatni megvert. Én mégis boldog voltam. Boldog, mert már ezt megélhettem, hogy a egy közös futás végén a fiam lenyom. Boldog, mert a saját szememmel láthatom, hogyan erősödik, fejlődik.
És válik férfivá a jövőben.
Visszafelé ugyanúgy bírta, mint odafelé. Anyámék háza előtt cca. 600 méterrel mondtam neki, hogy húzzuk meg a végét. Meghúztuk. A legvégén elhagyott, és én nem bírtam felzárkózni.
Mondhatni megvert. Én mégis boldog voltam. Boldog, mert már ezt megélhettem, hogy a egy közös futás végén a fiam lenyom. Boldog, mert a saját szememmel láthatom, hogyan erősödik, fejlődik.
És válik férfivá a jövőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése