A hétvégén kijutott a sporteseményből és az izgalomból a tévében. Vasárnap reggel Nadal és Federer csatázott 4 és fél órán keresztül az aussie open döntőjében, vasárnap éjjel a Steelers harcolt a Cardinals-szal a Superbowlért.
A teniszben Federernek szurkoltam, mert egyszerűen szimpatikusabb, mint Nadal. Az amifociban Kurt Warnernek, mert egyszerűen szimpatikusabb, mint a medvearcú Ben Rothisberger (vagy hogy a tökömbe hívják).
Federer talán azért szimpi, mert bár régóta van a csúcson, nem szállt el az agya, nem erő teniszt játszik, és volt már lelkileg gödörben,ahonnan újra felállt. Warner dettó, annyi különbséggel, hogy ő nem egyszer volt padlón, hanem jó párszor megjárta a mellőzöttség poklát. Mindketten ugyanazon a napon vesztették el életük talán legfontossabb mérkőzését, de számomra mégis hősök, példaképek maradtak.
Vesztesek, akik pár hét, hónap múlva talpra állnak és újra győztesek lesznek.
A teniszben Federernek szurkoltam, mert egyszerűen szimpatikusabb, mint Nadal. Az amifociban Kurt Warnernek, mert egyszerűen szimpatikusabb, mint a medvearcú Ben Rothisberger (vagy hogy a tökömbe hívják).
Federer talán azért szimpi, mert bár régóta van a csúcson, nem szállt el az agya, nem erő teniszt játszik, és volt már lelkileg gödörben,ahonnan újra felállt. Warner dettó, annyi különbséggel, hogy ő nem egyszer volt padlón, hanem jó párszor megjárta a mellőzöttség poklát. Mindketten ugyanazon a napon vesztették el életük talán legfontossabb mérkőzését, de számomra mégis hősök, példaképek maradtak.
Vesztesek, akik pár hét, hónap múlva talpra állnak és újra győztesek lesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése