Tegnap du. egészen Dunaújvárosig kellett utaznunk, hogy a területi igazgatóságunk évzáró buliját megtartsuk. Hosszú volt az út. Nem nagyon beszélgettem a többiekkel, inkább zenét hallgattam és szunyókáltam.
Miután megérkeztünk az ottani főépvez és gazdaságis fogadott minket szívélyesen, velkam drinkkel és pogácsával. Én egy jégert nyomtam. Aztán rá egy sört. A helyszín egy felújított kollégium újonnan épített étkezője volt, amiben bowling pályát is kialakítottak.
Az alaphangulatom megvolt.
Aztán később elment. Az estebédnél még oké voltam, a kaja finom volt, a főnökömmel jókat röhögtünk, majd elmentünk bowlingozni. Sokat gurítottam, elég jól ráéreztem a technikára, de egy idő után már untam.
Amikor abbahagytam rámtört egy érzés, amit új dolgozóként már párszor megtapasztaltam. Mégpedig az, hogy még nem igazán tartozom közéjük. Ált én mentem oda egy-egy kisebb csoporthoz beszélgetni, ami aztán pár perc múlva feloszlott. Fiatal kolléganőim átnéztek rajtam, mintha ott sem lennék, az idősebb kollégák meg nem alacsonyodtak le addig, hogy beszéljünk.
Egy légüres térben mozogtam, ami szarul esett. Az érzést nem akartam alkohollal tompítani, ezért a végén már csak ásványvizet ittam, és vártam az időt, hogy elinduljunk vissza.
Már jópár hónapja dolgozom a cégnél, de még mindig ott van egy láthatatlan fal, amit le kell döntenem.
Most fáradtnak éreztem magam hozzá. Majd talán jövőre.
Miután megérkeztünk az ottani főépvez és gazdaságis fogadott minket szívélyesen, velkam drinkkel és pogácsával. Én egy jégert nyomtam. Aztán rá egy sört. A helyszín egy felújított kollégium újonnan épített étkezője volt, amiben bowling pályát is kialakítottak.
Az alaphangulatom megvolt.
Aztán később elment. Az estebédnél még oké voltam, a kaja finom volt, a főnökömmel jókat röhögtünk, majd elmentünk bowlingozni. Sokat gurítottam, elég jól ráéreztem a technikára, de egy idő után már untam.
Amikor abbahagytam rámtört egy érzés, amit új dolgozóként már párszor megtapasztaltam. Mégpedig az, hogy még nem igazán tartozom közéjük. Ált én mentem oda egy-egy kisebb csoporthoz beszélgetni, ami aztán pár perc múlva feloszlott. Fiatal kolléganőim átnéztek rajtam, mintha ott sem lennék, az idősebb kollégák meg nem alacsonyodtak le addig, hogy beszéljünk.
Egy légüres térben mozogtam, ami szarul esett. Az érzést nem akartam alkohollal tompítani, ezért a végén már csak ásványvizet ittam, és vártam az időt, hogy elinduljunk vissza.
Már jópár hónapja dolgozom a cégnél, de még mindig ott van egy láthatatlan fal, amit le kell döntenem.
Most fáradtnak éreztem magam hozzá. Majd talán jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése