Itt a férfilét a tét

Eltelt egy fél élet

2011-12-23T22:06:00.002+01:00

Harminc egynéhány évvel ezelőtt Apám csatolt be az autóban. Mostanában már én szoktam őt.
Persze az autó típusa is más.

2011-11-30T23:51:00.000+01:00

Már rég nem írtam...

2011-11-30T21:48:00.002+01:00

...pedig lenne mit.
A Nagy projekt befejeztével bizonytalanná vált a helyem, de azt mondják a főnökök, hogy tavaszig maradhatok. Pályáztam a cégen belül egy pesti pozícióra , de onnan még nem jött visszajelzés, hogy kellek-e.
A tervezési munkáim teljesen elapadtak, nem csoda hiszen az építőipar meghalt ebben az országban. Már csak a fizetésemből élek, ezért jobban össze kellett húznom a nadrágszíjat. Apámnak annyira megromlott a látása, hogy az autóvezetésről le kellett mondania. A kocsiját átírtuk a nevemre és az enyémet áruljuk. Az övé új kocsi, jó kocsi, csak kurvára fáj benne a hátam.
Anyám szívkórházban van, egyre jobban le van pukkanva az egészsége. Eddig nem nagyon aggódtam, de most már egyre többet jár a fejemben, hogy elveszíthetjük
Még a nyáron csekkoltam "B"-t a neten. Szült egy kislányt, nagyon boldognak tűnik.
Én még mindig az exnek asszisztálok, de már nagyon tele van a tököm. Állandóan utazgat, én meg furikázom a fiúkat, etetem, eténként tanulok velük. Ennyi erővel velem is élhetnének.

Nagyon kell az a pesti munka, hogy kitörjek az egyhangúságból, a magányból.

A nyaralás vége

2011-08-15T23:39:00.002+02:00

Megvan az a rossz szokásom, hogy előre kalkulálom a nyaralást. Osztok szorzok, számolgatok. Érzem mi fér bele és mi nem.
Idén nem sok. Alaptábor anyámnál, amit kurvára rühhelek, mert állandóan a kajával traktál minket. Volt még Zamárdi kalandpark, Decathlon Fehérváron, és kirándulás Csesznekre, fel a várba. Szóval eddig nincs is gond, csóró vagyok, de van fantáziám.
A csapás általában akkor ér, amikor valamilyen földönkívüli erő úgy dönt, sok nekem a jóból.
Na ilyenkor a hazatérés pokol, és a kapuja a postaládám.
Most várt egy rendőrségi feljelentés, egy izmos telefonszámla,amit a nagyobbik fiamnak sikerült a mostani szintre felturbóznia és egy nyűglődés, amit a meghibásodott mobilom okoz.

Hirtelen tele a tököm és csak most kezdek melózni.

2011-07-24T22:05:00.003+02:00

"Bárki úgy határoz, hogy az Igazság és Tudás ítészeként útra kél, biztos lehet benne, hogy hajótörést szenved az istenek hahotájának elsöprő viharában."

/Albert Einstein/

2011-06-28T21:20:00.000+02:00

Esküvő

2011-06-26T10:47:00.002+02:00

A tegnapi napon ex újra férjhez ment. Ezzel nincs is semmi bajom, mert inkább ez történjen, mint hogy egy megöregedett, magányos, hülye picsa legyen belőle.
Ami inkább kicsit zavart, hogy egy kurva szóval sem mondta, pedig ha nem is nap mint nap, de elég gyakran beszélünk. Az anyjától tudtam meg kb. 3 hete. Azzal magyaráztam a dolgot, úgy gondolja nem tartozik rám, ami valahol igaz is. Tegnap du. meséltem apáméknak az eseményről és ők meg is erősítettek abban, hogy tényleg nincs hozzá közöm.

Ha már teljes a boldogsága, már csak az átkot kellene levennie rólam.

Tökegyedül

2011-06-25T10:44:00.002+02:00

Pár hónapja írtam, hogy nem vagyok egyedül, mert a barátom, a nővérem, a fiaim fordítanak némi időt rám, és pátyolgatják a lelki világom.
Mostanra ez az érdeklődés elfogyott. Talán kisebbik fiam érez irántam tiszta, önzetlen szeretet, nagyobbik csak akkor hív, ha kell neki valami (fuvar, pénz, cucc), különben csak a haverok érdeklik.
A haverom lekopott, talán azért mert már nem tartoztam a potenciálisan kölcsönadók közé, ezért más "barátok" után nézett. Nővéremet vérig sértettem azzal, hogy nem mentem el a fiai szülinapi bulijára, ahol két vénasszonnyal kellett volna eltöltenem egy délutánt én meg inkább más elfoglaltság után néztem.

Egy szó, mint száz, mindenkinek adtam indokot, hogy úgy gondolja, le vagyok szarva, nem foglalkozik velem. Én meg olyan gyerek vagyok(anyám szerint is)mint az apám. Ha valaki hátat fordít nekem nem megyek utána pitizve, hogy rendbe hozzak mindent, mert apámat hasonlítva, felismerem az emberek valódi szándékát, és hátra lépek hármat.

Kávé nélkül

2011-06-22T22:53:00.002+02:00

Pár hónapja leálltam a kávé ivással, arra gondolván elmúlik a szédülésem, a fejfájásom a pánik rohamaim. Sikerült.
Nyugodtan élem a mindennapokat, higgadtan kezelem a helyzeteket a munkahelyemen és a magánéletben.
Pedig az élettől kapom az újabb és újabb pofonokat.

Most már tényleg egyedül.

De tudva, hogy a kávé allergiás tüneteket okoz.

2011-05-22T20:56:00.001+02:00

"Az életed előre tervezd meg, de csak ceruzával."
/Brad Pitt/

2011-05-06T22:01:00.000+02:00

B. bejelentkezett

2011-04-25T22:08:00.002+02:00

Inkább csak megjegyzést fűzött a fiaimhoz, hogy milyen szépek, és hogy hihetetlen mennyire hasonlítanak rám.

Megköszöntem egy köszivel, azt annyi.

Sorozatos sérülések

2011-04-25T21:58:00.002+02:00

Kisebbbik fiam pár hete meghúzta a belső combizmát, aztán kigyógyult belőle, majd egy megyei válogató edzésen feltörte a stoplis a nagy lábujját. Mivel azon a hétvégén nem tudott menni meccsre, elment osztálykirándulásra, ahol megfázott.
Ma du. elvittem a szomszéd faluba, hogy füvön rúgjon párat. Nem sikerült jól az akció, megint fáj a belsőcombja.

Picsába! Picsába! Picsába!

2011-04-03T20:57:00.000+02:00

Kisebbik a nagyoknál

2011-04-03T11:18:00.002+02:00

Kisebbik fiamat kölcsön kérte a 98-as korosztály. Immáron másodszor. Ő és még két csapattársa elutaztak a nagyobbakkal Tatabányára még tegnap, hogy ma 9-kor lejátsszák a kiemelt bajnoki meccsüket.
Apaként nehezen élem meg, hogy nem vagyok mellette és nem tudom segíteni a mérkőzés előtti felkészülésben. Arra gondoltam, hogy ez a hétvége lehet az a választó vonal, ahonnan kisebbik fiam kamaszként már az önállóság rögös útjára lépett.

Nekem marad a para és az ima Istenhez, hogy hazatérjen épségben.

Anyátlanok

2011-03-15T09:17:00.001+01:00

A UPC videotárban(vagy máshogy)

Ajánlom!!

http://filmbuzi.hu/archives/2010/05/21/the-boys-are-back/

2011-02-06T13:58:00.001+01:00

2011-02-05T20:32:00.001+01:00

"Mindannyian árokban állunk, de van aki feltekint a csillagokra."

Oscar Wilde

Hasonlóság

2011-01-31T12:18:00.002+01:00

Huszon pár évesen az ember figyel arra, nehogy olyan legyen, mint az apja. Negyven pár évesen azt veszi észre, hogy pont olyan, mint az apja.

Fiam szerelmes, de még van esze

2011-01-16T17:21:00.004+01:00

Jó pár hónapja a facebookon vettem észre, hogy 16 éves fiam az egyik osztálytárs kislánnyal szimpatizál. Egymás képeihez fűztek kommenteket,, amik már-már kacérkodóak voltak. Akkor az autóban kérdeztem mi a helyzet E.-vel, mire ő kurtán csak annyit válaszolt, hogy még nem tudja lesz-e valami a dologból. Aztán le is tekerte a témát.
Pár héttel később ismét érdeklődtem. Akkor fiam csakannyit mondott, hogy E. nem akar többet tőle a barátságnál, úgy, hogy továbbra is kacérkodott a fiammal, ő meg kezdte komolytalannak tartani a lányt. Akkortájt azt figyeltem meg, szintén a facebookon, hogy E. nem csak fiammal kacérkodik, hanem olyan képek is vannak az oldalán, ahol A.-val, fiam másik osztálytársával a barátság és a járjunk(?) határárt súroló gesztusokat adnak egymásnak. Ezt fiamnak megemlítettem, aki megerősített a meglátásomban.

Egy hete ismét rákérdeztem, mik a hírek. Fiam mondta, hogy E. A.-val jár. Ezt maga E. mondta neki. Kérdeztem zavarja-e (hülye kérdés), mire mondta, hogy persze.

Csütörtök este, amikor vittem a fiamat edzésre, ismét előjött a téma. E. azt találta mondani fiamnak, hogy már bánja, hogy nem őt választotta. Előrukkoltam atyai jó tanácsaimmal, hogy ne engedje, hogy cicázzanak vele, legyen benne tartás, meg ilyenek. Fiam egyetértett velem, ő is érezte, hogy most nem neki kell lépni. Azt is mondtam, hogy legyen türelmes és továbbra is barátként kezelje E.-t, lehet hogy ez később meghozza a gyümölcsét, mert hát valahol a barátságból alakulnak a nagy szerelmek.

Azt, hogy a pár hónappal ezelőtti pár tőmondattól eljutottunk a mostani tartalmas beszélgetésig fiam párkapcsolatáról, apaként teljes sikerként élem meg.

Buli, kettesben

2011-01-08T13:05:00.003+01:00

Kisebbik fiam tegnap volt 12. Ex kitalálta, hogy én du. köszöntsem meg, amikor fiam hazament az iskolából, így este a rendes partin nem kell találkoznom ex apjával, akit kibasszottul utálok. Először bosszantott az ötlet, de be kellett látnom, ha apjaként a napján akarom felköszönteni, akkor el kell fogadnom a helyzetet.
Annak ellenére, hogy ketten leszünk egy kicsit emlékezetessé akartam tenni a tegnapi délutánt. A már ismert ajándékon kívül elkészítettem neki az oly régóta halasztott karkötőt, hegymászó kötélből (forrás). Kora du. elmentem a helyi Mccafeba, hogy vegyek 3 braunit és 3 csokis kekszet, ha már torta nincs, süti azért legyen(nagyobbiknak is).
Fiam otthon várt, engem és az ajándékokat egyaránt. Volt nagy öröm, boldogság. A nem várt karkötőnek és a sütinek örült a legjobban. Kibontottuk az ajándékokat, jót sütiztünk, és közben hosszasan beszélgettünk suliról, fociról és minden másról.

Happy Birthday Champ!

15 év után...

2011-01-01T23:07:00.002+01:00

... most először történt meg, hogy a szentestét a fiaim nélkül töltöttem. Persze még a 24.-i délután moziban voltunk.

Ez is egy újabb mérföldkő volt, ami ráébresztett arra , hogy a dolgok változnak, és nem leszek ott minden jeles alkalommal. Ez rányomta a bélyegét a hangulatomra, amit próbáltam leplezni, szerintem elég jól.

A két hét alatt kb. 5-ször találkoztam a fiúkkal, ami nem túl sok, de az életben minden relatív és lehet, hogy a jövőben még ennyi sem lesz. Persze ez az öt alkalom szép volt, jó volt, boldogságban telt.
Éreztetik velem, hogy fontos vagyok nekik. Hívnak telefonon, csetelnek velem. Szeretnek.

Coldplay - Christmas Lights

2010-12-24T20:55:00.000+01:00

Merry Christmas!

2010-12-24T20:48:00.000+01:00

Túl sok szabi

2010-12-20T10:47:00.002+01:00

Péntek óta szabin vagyok, papíron és a valóságban is. A munkák a havazás miatt amúgy is beálltak, így hát ténylegesen sem tudnék mit csinálni.

A gond csak az, hogy egy kisebb űr támadt a mindennapjaimban, rés a pajzson. Nehezen tudom összerakni, hogy mit csináljak nap közben. Megint cetlizek, hogy mit kell elintéznem. Mivel tervezési munkám nem igazán van(úgy két hónapja nem igazán), ezért próbálok arra koncentrálni, hogy az ünnepekkel kapcsolatban mi még a teendőm. Ezzel kapcsolatban csak az kedvetlenít el, hogy már nincs pénzem arra, hogy a szüleimnek vegyek ajándékot. Persze ők azt mondják nem kell nekik semmi, de elég gáz, hogy 41 évesen nem is tudok valami értékesebb ajándékot a fa alá tenni nekik.

Most nincs előttem cél, egy olyan feladat végén, amit nap mint nap elszoktam végezni. Nincs mellettem senki(apámékat leszámítva), akinek segíthetnék a mindennapjaiban.

És aki segíthetne legyőzni ezeket a céltalan napokat.

Ki az Isten olvas?

2010-12-12T21:17:00.002+01:00

Pont Ő!
Pár hete, hónapja postot írtam barátomról, nagyobbik fiamról. Most úgy látszik változnak a dolgok.

Barátom a múlt hétvégén megkeresett. Igaz hogy egy kisebb szivességet is kért, de el is hívott egy beszélgetésre. Persze nem várok nagy pálfordulást, de azért jót dumáltunk.

Fiam múlt hétvégén bekéretőzött, hadd jöjjön el velem konditerembe. örültem neki, hogy együtt megyünk gyúrni. Rendesen csinálta a feladatokat, másnap az izomlázzal küzdött. Pár nappal később elhívott, segítsek neki ajándékot (megint egy utcai sportcipőt akar) választani, amit az anyjáéktól kapna. Jó volt vele mászkálni, kajálni és közben dumálni. Éreztem, hogy fontos vagyok neki.
Fészbúkon amúgy rendszeresen csevegünk.

Black Eyed Peas - The Time (Dirty Bit)

2010-12-05T13:08:00.000+01:00

Anyám kórházban

2010-12-05T12:39:00.002+01:00

Hétfőn temetésre készültünk. Utolsó útjára kísérni Keresztanyámat. Anyám mondogatta, hogy nem érzi jól magát. Megmérte a vérnyomását, tényleg szarok voltak az eredményei. Feltételezve, hogy rossz a gép én is megmértem a pulzusát. Megbeszéltük, hogy csak én megyek temetésre, utána elviszem dokihoz.
A káplnai szertartás után megnéztem a telefonom. Anyám hívott. Felhívtam, nem tudta megvárni, amig hazaérek, kihívta a mentőket. Apáméknak szóltam, hogy tiplizek, mutert viszi a mentő.
Mire hazaértem már nem volt otthon. Ledobtam az öltönyöm és téptem az ambulanciára. Már a kezelőben volt. 3 különböző vérnyomásmérőt használtak, ne hitték el az eredményt, majd rengeteg vért vettek tőle.
3 körül vitték be, fél 8 körül lettek kész az első laborleletek. Persze addig is el kellett mennem, mert a fiaimat intéztem és a kisebbik névnapjára (ami az enyém is) készültünk.
Rövid buli után visszamentem anyámhoz. Még mindig a váróban. Újabb vizsgálatok, EKG, vérvétel. Aztán az infó, hogy anyámat ott fogják, és vigyem be a cuccát.
Az egész napi őrületet levezetendő, és abban a tudatban, hogy anyám már biztonságos helyen van, amikor hazamentem a cuccáért megnéztem az El Classico-t (Barca-Real:5-0).
Mikor visszaértem már éppen vitték anyámat egy másik épületszárnyba, ahová már nem mehettem vele.
A következő napon vizsgálat vizsgálatot követett,mert a dokik tüdő embóliára gyanakodtak, de szerda du. kiderült, hogy szívkoszorú érelmeszesedés, és katéterezésre van szükség.

Amikor ezeket a sorokat írom, a tévében Jamie Oliver egy amerikai kisváros lakosságának a a gondolkodásmódját változtatja meg a táplálkozásról. Anyám fejében is rendet tehetne.

Meghalt keresztanyám

2010-11-21T19:46:00.002+01:00

A hét közepén, mondhatni végelgyengülésben, de a rákot legyőzve.

Lassan egy éve, hogy leírtam ide keresztapám elvesztését. Halála előtt éveken át keresztanyám ápolta, mert Parkinson kórja és más szellemi leépülési tünetei voltak. A folyamatos ébrenlét ráment keresztanyám egészsége. Keresztapám halála után kiderült, hogy rákos, ráadásul a tüdején. Mindig vigyázott az egészségére, soha egy száll cigit nem szívott. A stressz miatt alakult ki nála a daganat.
Miután megtudta, hogy beteg nem fogadott látogatót, csak telefonon beszélt mindenkivel. Egy rokon asszony segített neki, ápolta. Végigcsinálta a kemoterápiát, sikeresen. Megszűnt a daganat. Anyám kérte, had menjen el hozzá, mondván ki tudja mi lesz. Én is elkísértem. Azt hittem valami borzalmas látvány fogad majd, de ehelyett csak annyi volt a furcsa, hogy keresztanyám feküdt. Az arca be volt krémezve, és olyan sima volt, mint egy babáé. Beszélni alig tudott, inkább anyám mesélt neki. Én csak ültem az asztalnál és onnan néztem némán. Amikor elköszöntem tőle fölé hajoltam és megcsókoltam a homlokát, közben a kezét simogattam. Volt egy olyan érzésem, hogy akkor látom utoljára.
Most már újra boldog, mert találkozott keresztapámmal és folytatják a közös életüket. Most már mindörökké.

Ps: Keresztszüleim először nővérem keresztszülei voltak, de amikor megszülettem (és megláttak)megkérték anyámat had legyek én az ő keresztfiúk. Örök hála nekik.

Nagyobbik leszar, de nagyon

2010-11-14T19:38:00.002+01:00

Gondoltam, a 16-hoz közeledve nem igazán tudom majd az apai szerepemet betölteni nála, de hogy ennyire érdektelen legyen, arra nem számítottam.
Mostanra már csak a haverok érdeklik, a zene, a gitár, és a fészbúk. Sajnos nála már a sport is háttérbe szorult. Ha választani kell a bandázás és az edzés között, akkor ő a haverokat választja. Ha otthon tanulnia kellene, akkor mindig be van kapcsolva a gépe, és lájkol orrba-szájba.

Ahogy telnek-múlnak az évek átértékelődnek benne is és már bennem is a dolgok. A tudat, hogy nem vagyok már számára fontos kurva szar. Már csak egy kétlábon járó pénztárcát lát bennem, akit lehúzhat, ha kell a zsé a bulizásra.

Előre gondolva, mi lesz akkor, ha kisebbik fiam is ennyi idős lesz, nem tudom a választ. Ha minden tőlem telhetőt megtennék, mint ahogy eddig is megtettem, hogy a kapcsolatunk felhőtlen legyen, lehet, még az is kevés lesz.

Kisebbik jó

2010-11-14T19:19:00.002+01:00

A pályán. A középpályán. Technikailag.

Azt hiszem a szerdai edzéssel végleg maga mögött hagyta a hátvédmúltat. Amikor negyed órával edzés előtt odaértem a többi szülő azzal fogadott, hogy valszin ő lesz az aznapi gólkirály. Csodálkoztam és örültem, de nem nagyon értettem a dolgot.
Edzés után fiam elmagyarázta, hogy az edző ketté osztotta őket védő és támadó csapatra, attól függően ki, hol játszik a meccsen. Ő ekkor még a védőkhöz volt beosztva.
A meccs elején a támadók elmentek 0-4-re. Fiam vágott 4-et zsinórba, lett 4-4. Támadók megint elmentek, 8-4 volt az eredmény. Fiam vágott 3-at, egyik társa 1-et, így 8-8 lett. Edző beszólt, hogy utolsó gólig tart a meccs. Fiam megszerezte a labdát, két játékost kicselezett, majd a bal alsóba vágta a bőrt. 8-9. Összesen 8-at rúgott.

Mai, bajnoki meccsen már középpályásként kezdte az első félidőt, majd csatárként állt vissza a második félidőbe.
Technikailag jó, de fizikailag még nem elég erős ezekre a posztokra.

Azért 4-2-re nyertek.

Az amerikai

2010-10-31T20:41:00.003+01:00

Tegnapi magányos-kurvaszar hangulatomban elmentem egy éjszakai muvira. Mivel vártam már ezt a filmet, ezért nem kellett sokat agyalni.
Felkészültem. Megnéztem minden előzetest, minden fotót, úgy hogy tudtam mi vár rám.
Egy művész film , némi puskaporral megfűszerezve, egy olyan embertől, aki eddig videoklippeket csinált. Ez át is jön a filmen, kevés duma, gyönyörű képek, gyönyörű NŐK.

Ajánlom a magányosoknak, az olasz imádóknak, a Clooney rajongóknak, a művész lelkűeknek.

Bennem mindegyikből meg van egy pici. Ezért tetszett.

Távolodunk

2010-10-31T19:37:00.002+01:00

Én és a fiaim. Egyenlőre csak testben, és nem lélekben. Legalábbis remélem.

Pénteki meccse után kisebbik fiam nálam aludt 1 éjszakát, nagyobbik osztály kirándulásra ment. Szóval kb. másfél ghónap után nálam lehetett kettőből az egyik. Szombat reggel még nagy tervekkel vágtam neki a napnak, együtt lógok kisebbikkel a városban. A kezdet nem volt rossz, elmentünk a nagyobbik gimijében látható Munkácsy trilógiát megnézni. Szép volt, csak majdnem beájultunk, annyira nem volt levegő. ezután kiültünk a főtérre, élveztük a napsütést és meki fagyit zabáltunk.
A bajok akkor kezdődtek, amikor visszamentünk az Árkádba a kocsimért. A kerengőben boxmeccs kezdődött és fiam nem akart tágítani, meg akarta nézni. Egy órát vártunk, hogy elkezdődjön. Szívás.
Mivel nem volt semmi ötletem, csak magamban fortyogtam, hogy bamba, cingár cigánygyerekeket kell néznünk, ahogy ritmustalanul püfölik egymást. Így ment el a délután, a nap meg lefelé. Közben befutott nagyobbik, így mindkettőt elvittem haza, kedvetlenül, magamba fordulva.
Mikor haza értek, mindketten odaültek egy-egy gép elé és elkezdtek fészbukozni/farmerámázni. Gondoltam ennyit a "kéthetenként nálad lehetnek a gyerekek" sztoriról. Hazamentem.

A posztom végén bejeletkezett fészbukon a kisebbik és érdeklődött felölem.

Lélekben még velem van.

Anberlin - Feel Good Drag

2010-10-25T21:56:00.000+02:00

Pulzusmérő antiproject

2010-10-24T22:16:00.004+02:00

Pár héttel ezelőtt kaptam egy szép nagy borítékot az Intersporttól. Volt benne egy fitness katalógus és egy vásárlási utalvány, ami átl. 20% vasárlásra jogosít, és egy termék esetén 2800,-F jön le a számlából.
Nagyon megörültem, átnézve a katalógust egy pulzusmérő mellett döntöttem. Pár nap múlva nagy lelkesen bemenetem a helyi IS-ba, hogy majd veszek Sigma PC9 pulzusmérőt. Közölték, hogy menjek vissza jövő héten, talán akkor már lesz.
Kivártam a következő hetet, visszamentem. Közölték, hogy megjött, de még nem tudták kibontani a bálát(vagy mi a faszt), ezért jöjek vissza másnap. Ez volt a mostani péntek, amikor is visszamentem és végre megvehettem. Este beállítottam mindent rajta, felraktam a pántot, erre a technika kiírta, hogy NO SIGNAL.
Csak ma volt alkalmam visszavinni a HRW-t. Két eladó kedvesen foglalkozott velem, hoztak egy másikat, mondták, hogy próbáljam fel a próbafülkében. Ez sem működött. Kimentem az eladókhoz, közöltem, annak ellenére, hogy határozottan van pulzusom, ez a cucc sem kóser. NP, váltottunk TIMEXre. Újabb próba, de ez sem mutatott semmit.
Az eladók következő húzása magyarosra sikerült. Közölték, hogy mivel nincsenek elegen, ezért nem igazán tudnak velem foglalkozni és inkább visszaadják a pénzem.

Még jó, hogy HRM mellé egy Roger Federer baseball sapit is vettem, harmadjára, akciósan.

Ezzel sajnos nem tudom mérni a pulzusom.

Laposüveg, gyárilag

2010-10-13T21:03:00.002+02:00

Valami összeehettem, ami aztán nagy zürt csinált a gyomromban. A munkahelyi ebéd után éreztem, hogy nem kellene kimenni a munkaterületre, hanem az irodában figyelni a gyomromban és a beleimben végbemenő változásokat. Pár perc múlva kifostam mindent, még talán a hétfőről bennem maradt szart is.
Azt hittem, mezután jobb lesz a filing. Nem lett. Rányomta a bélyegét a hangulatomra. Még a fiúkkal is türelmetlenebb voltam, este nagyobbikért az edzésre már nem is én mentem.
Helyette kedvenc bezinkútam felé vettem az irányt, ahol vettem egy lapos üveg unicumot és egy sört. Már ismernek, mindenkinek "szia".

Persze azért szoktam itt tankolni is.

Gorillaz-On Melancholy Hill

2010-10-09T09:03:00.000+02:00

Beszarik az életem

2010-10-03T23:53:00.003+02:00

Az utóbbi időben mindenem elromlik. Radiátor, hűtő, mosógép. Az életem is. Nem fizető megrendelő, baszogató mérnökkamara.

Pénteken a mobilom, ma az autóm.

Apám segített. Vontatás, kötél szakadás, majd újabb vontatás. Célba érés a szerelőnél.

Este már sírtam(itthon, amikor senki sem lát), és viszonylag könnyen sikerült egyedül berúgnom.

Ebben jó vagyok.

4 nap velem, avagy a bizalom ára

2010-10-03T19:46:00.002+02:00

Ex elhúzott utónyaralni édeskettesben. Addig a fiúk velem voltak, én meg szabin. Nem unatkoztunk, volt hozz ide-vigyél oda bőven.
Nagyobbik még a múlt héten kitalálta, hogy ezen a pénteken bulit tar otthon mindenféle szüőli felügyelet nélkül, ami úgy cca. másnap reggel fejeződik be. Én nem engedtem volna, de anyja belement, aztán később ráálltam én is(ő lakásuk, leszarom mi lesz vele alapon) és próbáltam pozitívan szemlélni az előkészületeket. Fiam kitakarított, együtt vásároltunk pár dolgot (újabb pár ezer hopp), aztán hazavittem és kisebbikkel a kezdés elött eljöttünk.
Persze elötte lefektettük a szabályokat. Nem keverjük az alkoholt, egyfélét piálunk. Egymást nem lógatjuk ki a teraszon. A macskát nem kergetjük a halálba.
a pénztárnál rákérdeztem, lesznek-e lányok. Azt mondta persze, jönnek páran. Kérdeztem nem kell-e óvszer. Ere ő:-Nagyon vicces vagy. Mire én:-Nem viccelek.

Amiért igazából ráálltam erre az az egészre az a bizalom. Bizalmat szavazok a fiamnak és adok neki egy lehetőséget, hogy kulturált keretek között jól érezze magát az osztálytársaival.
Nem élt vissza vele. Másnap mentünk érte és minden a legnagyobb rendben volt.

Ipod boom

2010-09-25T11:53:00.003+02:00

Pár hete Apple bemutatta legújabb ipod kütyüjeit. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy a shuffle modellnél visszatértek a kerek vezérlőre magán a technikán. Tavaly, amikor megvettem 2.gen ipod shuffle lejátszómat pár hét múlva megjelent a 3. generációs. Nagyobbik fiam röhögött, hogy mennyire nem jönnek nekem össze ezek a dolgok. Ha egy kicsit várok és megtolom a pénzem 5rugóval, akkor van egy legújabb-menő suffle-om. Nem bántam meg, mert sokkal kezelhetőbbnek tartottam, mint az újabbat.
És most itt a legújabb, ami annyira jól kezelhető, mint az enyém, csak valszin valamivel korszerűbb benne a szoftver.
Az érintős ipod nano meg már hab a tortán. Fele akkora mint fiamé (5.gen), és van rajta csíptető.

Most már erre hajtok.

Kisebbik nagypályás

2010-09-19T08:31:00.002+02:00

Tegnap volt kisebbik fiam első bajnoki meccse. Szakadó esőben, nagypályán (pálya lejtett egyik kaputól a másikig kb.3m-t).

3-0

Már nagyfiú lett ő is.

The Temper Trap -Science of Fear

2010-09-17T20:34:00.000+02:00

Egy barátság vége!?

2010-09-12T11:25:00.003+02:00

Eltelt úgy a tavasz, hogy barátommal nem ültünk be sörözni valahova és megbeszéljük életünk történéseit. Aztán eltelt a nyár is és nem találkoztunk.
Én az év elején felhívtam párszor, hogy ráér-e, de valami mindig "közbejött". Aztán már nem próbálkoztam. Később ő hívott, de inkább azért, hogy van-e pénzem kölcsön, tudok-e neki segíteni valamit cipekedni, haza tudom-e fuvarozni az egyik buliból(!). Ezeknek a beszélgetéseknek a végén mindig hozzátette, hogy most már elmehetnénk meginni pár sört és dumálni. Az érzés, hogy kihasznál csak egyre erősödött bennem. Az érzés, hogy csak szánalomból menne velem sörözni, szintén nőtt.
Az utóbbi pár telefonbeszélgetésnél, amikor hívott szintén ezt éreztem. Ekkor már szándékosan én tereltem abba az irányba a dolgokat, hogy elfoglalt vagyok, mondván a fiúk miatt nem érek rá. Ekkor már úgy gondoltam, ha annyira akart volna velem sörözni, már megtette volna.
Biztos vagyok benne, hogy már ő is így gondolja, és mind a ketten rosszul cselekszünk, ha nem teszünk semmit. De nem teszünk, talán csak várunk a másikra, hogy ő tegyen.
Péntek este találkoztam élettársával a Tescoban. Azt mondta, hogy a barátom mindig mondogatja, hogy el kellene mennünk sörözni. Ez a mondat kényszeredett volt, a véletlen találkozás kényszere szülte. -Már egy ideje mondja.- válaszoltam, aztán továbbmentem.

Radiátor csere

2010-09-11T11:24:00.002+02:00

Pár hete anyám felhívott, tudom-e, hogy lyukas a konyhában a radiátor. Nem, mondtam. Aznap este megnéztem a többit is, és a szobámban és a nappaliban is lyukas volt. Szívás.
Pár nap múlva kijöttek szolgáltató emberei és miután megnézték a falon logó vasakat, fejbe lőttek egy számmal. Ha ők csinálják, akkor úgy 120 ropiban megáll.
Agyam beindult. B terv? Elvégre építőiparban dolgozom. Másnap beszéltem gépész kollégámmal, aki a segített vállalkozót találni, aki baráti áron kicseréli a radiátorokat. Nagyprojekt gépész kivitelezője volt.
Egyeztetünk időpontot, szolgálatónak beadtam az ürítési igényemet, szóval mindent leszerveztem. Most csütörtökön jöttek, láttak és győztünk. Én takarítani utána.

De megérte, mert az ár tényleg baráti lett. 120 helyett 35(egy kis pénzügyi variával).

NICKELBACK This Afternoon

2010-08-29T21:50:00.000+02:00

Amiről nem írtam: Sziget2010

2010-08-25T21:06:00.003+02:00

Nagyobbik fiam nagy álma volt, hogy kedvenc együttesét (MUSE) láthassa a Szigeten. Ő megálmodta én megvalósítottam neki.
Azt is írhattam volna, én paráztam(kicsit), ő álmodozott. Paráztam, mert nem tudtam hol állok meg anyagilag (pénz azért kicsit számít) és hogyan bírom majd a tömeget (antiszociális vagyok, iwiw:9 ismerős).
Utolsó nap böngésztem a netet, hol fogok parkolni, mivel jutunk, a "K"hídhoz, hogyan jár a HÉV. Mindent előre elterveztem, minden úgy is alakult, de azért bennem volt a para, talán azért, mert féltettem a fiamat.
Mikor átértünk a hídon, lelazultam. Láttam a sok fiatalt, és nem éreztem magam öregnek, pedig az vagyok. Mindenhol végeláthatatlan tömeg, kigyózó sorok az automatáknál és a budiknál, no meg a kajáldáknál. Mi oda álltunk be. Ettünk egy keveset, kurva drágán.
Négy koncertet álltunk végig, az utolsó kettőnél fiam előre kavart és olyan nagy tömeg lett, hogy nem tudtam utána menni. Sms-ben tartottuk a kapcsolatot. A zene jó volt, de aggódtam a fiamért, a tömeg meg zavart. Néztem az órám, számoltam a számokat. Amikor koncert után újra találkoztunk fiam póló nélkül volt, a pólója a kezében csurom víz. Kitépte a vizes palackot a kezemből és mindet megitta.

Akkor fellélegeztem.

Első szerelmem

2010-08-22T22:13:00.002+02:00

A héten találkoztam "elsőszerelmemmel". Haza jött az USA-ból, 4,5 év után. Barátnői unszolásra küldött smst, hogy találkozzunk. Elsőre ledöbbentem, de aztán rámozdultam, gondolván, miért ne.

Egy fagyizó kerthelyiségében találkoztunk. Három gyerkőccel várt, a legkisebb pár hónapos volt, kislány, Philippának hívták. A két másik 9 és 8 éves fiúk, a nevükre már nem emlékszem.

Először ott a fagyizóban beszélgettünk, aztán a pici miatt el kellett indulni haza, de út közben úgy alakult, hogy Philippa elaludt és tettünk egy nagy sétát a városban.

Beszélgettünk mindenféle témában, de szerintem nem igazán tudtunk meg egymásról sokat. Talán nem is kellett.

Fejben összeraktam az életét. Egyetemet végzett itthon aztán az USÁban, majd dolgozott kint, aztán itthon, végül visszament az államokba és szült 3 gyereket. Mostanság csak a Taekwan-donak él egy unalmas kisvárosban(ezt ő mondta) és eztán is csak ezt fogja csinálni. A szülei legnagyobb bánatára, akik egy kisebb vagyont öltek bele.
Amit elmondott úgy tette, hogy éreztesse, ő már amerikai állampolgár, ami bennem kisebb ellenszenvet váltott ki, de visszafogtam magam és végig udvarias maradtam.

Elvégre az újabb "nagy találkozás" kb. újabb 20 év múlva lesz, vagy soha.

2010-08-14T20:26:00.002+02:00

Ha valaki egyedül él, az bizonyos értelemben úgy él, mint egy király.

Szarszombat

2010-08-07T22:24:00.002+02:00

Már egy jó ideje megfogadtam, hogy hétvégén 8-nál tovább nem nem alszom. Ma elbasztam. 10-kor keltem és borult minden.
későn reggeliztem, mostam, aztán összezavarodtam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Előbb a fiaimmal találkozzak, aztán menjek kondiba, vagy fordítva. Időközben többszőr levert a víz, elgyengültem. Miután úgy döntöttem, hogy megnézem a fiúkat, már olyan szarul voltam, hogy a kondi ki lett húzva.
Eljöttem haza, aztán du. újra elaludtam, vagy másfél órát. A legnagyobb tett, amit ma végre hajtottam, hogy nagyobbik fiamat furikáztam a kosárpályáról haza, majd be a belvárosba.

Utálom ezt a napot, mert amúgy sem történik semmi az életemben, de ma még annyi sem.

EREDET

2010-08-07T22:17:00.003+02:00

Bemászni más fejébe, miközben alszik, és az álmait manipulálni,nem semmi. Ebből a sztoriból ilyen filmet csinálni még inkább nem semmi.
Fiaimmal néztük meg, utolsó napon, nagyon tetszett nekik.

Jack Johnson - You And Your Heart

2010-07-31T20:25:00.000+02:00

Tengeri emlékek

2010-07-31T20:11:00.002+02:00

Az utóbbi napokban, főleg a mai esős, kula napon eszembe jut a tenger.
A tenger, ahogy ülök a parton, a fenyőfák árnyékában, kora délután van, tűz a nap, kellemesen fújdogál a szél, én meg csak ülök és nézem a tengert, nézem a szemközti szigetek fehérlő köveit, a vitorlásokat és a motorcsónakokat, a fiaimat, ahogy a vízben labdáznak.

Jó érzés, szép emlékek.

Szülinapi gyermekhangok

2010-07-28T20:54:00.002+02:00

Ma 41 vagyok. Korábban utáltam ezt a napot, de már nem érdekel, mert kortalan vagyok, amellett, hogy sok ember számára láthatatlan. Pedig valahogy vagyok.

A nap "ünnepi" menetrendje, hogy sorra jönnek az sms-ek, hívások a családtagoktól. Egyiket sem várom, csak jönnek. Talán csak egyet, fiaim hívását vártam. Anyjukkal visszamentek Horvátba még szombaton és már ennyi nap után hiányoznak.

Egyik alvállalkozónk építésvezetőjével tárgyaltam a helyszínen amikor megszólalt a mobilom. Már a csengetésből tudtam, hogy nagyobbik hív. Álmos hangja volt, mindjárt a tárgyra tért, felköszöntött. Próbáltam érdeklődni milyen a nyaralásuk, de a maga kamaszos módján válaszolva lerövidítette a társalgásunkat. Átadta a kisebbiknek, aki a maga édes, gyermeki hangján elkezdett mesélni a kutyusról, akivel összebarátkozott, a halakról amiket a tengerben látott, a hirtelen mélyülő tengerfenékről, és a helyről, ahol laknak. A hangja úgy töltött fel élettel, mintha vérátömlesztést kaptam volna. Ittam minden szavát, a hangját úgy mentette el az agyam, mintha szuperszámítógép lenne.

Pedig csak egy agy. Egy 41 éves apa agya.

INXS - Afterglow

2010-07-21T22:02:00.000+02:00

Megcsináltam

2010-07-18T20:31:00.002+02:00

Adhattam volna a bejegyzésnek azt a cimet, "Sukosáni nyaralás", de az érzés, hogy mevalósítottam, amit tavaly elterveztem, mindennél erősebb bennem.
A tavalyi nyarat megint csak anyáméknál töltöttük, tele balhéval anyám és a férje között, unalmasan múló napokkal. Akkor megfogadtam, hogy a következő nyáron(az idei a gyengébbek kedvéért) a fiúkat elviszem a tengerhez.
Először sátorozásban gondolkoztam, aztán el kezdtem érdeklődni kollégámnál, aki a haverján keresztül rendszeresen lejár Sukosánba nyaralni. Az irány bejött, leinfóztam a lehetőségeket, a várható költségeket, már csak a pénzt kellett összekaparnom rá.
Pénz terén sosem álltam jól, ami jött az ment is. Az AXA nyugdíjpénztári hozam megtakarításomra apelláltam, a köcsögök az utolsó pillanatban megszívattak, így hát maradt a fizum, ami a következő napokban, hetekben úgyis visszamászik a számlámra, annyi maszek melóm van.
Szóval elmentünk egy hétre, hárman, apa és fiai, nyaralni búvárkodni, focizni, kosarazni, világot látni. Tegnap este, amikor búcsúztam a fiúktól kisebbik odajött átölelt és annyit mondott halkan:"-Szerintem ez volt az egész nyaram legszebb hete."

Ha másért nem, ezért megérte.

Allergia

2010-07-03T08:42:00.002+02:00

Pár hete kiderült, hogy egy újabb nehézséggel kell szembe néznem az életben. Allergiás vagyok inhalatív dolgokra, mindenféle fűfélére és virágporra, amit a gyakorlatban egyenlőre nem tapasztaltam. Ami talán ennél is nagyobb gondot okoz, hogy az étel allergiám van tejre, tojásra, és mindenféle csonthéjas magvakra, amik a mostani kajám nagy részét teszik ki.
El kezdtem keresni a neten a témával kapcsolatban. Az én tüneteim kezdetinek mondhatók, de mivel nem igazán tudtam beazonosítani, hogy milyen stádiumban vagyok, ezért anyám segítségével felkerestem egy szakorvost. Megnyugtatott, hogy ezek az értékek nem vészesek, nyugodtan ihatok tejet, ehetek tojást és mogyoró féléket, csak figyeljem van-e valami hatás, szarul érzem-e magam.
Nem vagyok nyugodt.

A ló és a banán

2010-06-23T21:59:00.002+02:00

A ló nem szereti a banánt. Ezt pár órája tapasztaltam meg, amikor kibringáztam a város melletti lovastanyára.
Gondolom tudatában van annak a ténynek, hogy ő egy ló és nem egy majom. Persze én sem vagyok majom és mégis szeretem a banánt.

De lehet, hogy csak egyszerűen nem szereti.

OneRepublic - Say (All I Need)

2010-06-16T21:46:00.001+02:00

"Dominik" az edzőtáborban

2010-06-16T21:24:00.003+02:00

Kisebbik fiamat erre a hétre befizettem edzőtáborba. A szakosztályvezető szárnyai alatt csiszolja a tehetségét, sikeresen. Három nap elteltével már nem a saját és a kisebb korosztállyal edz, hanem az 1-2 évvel idősebbekkel.
Ők elnevezték Dominiknak, mert volt korábban egy csapattársuk, akire kisértetiesen hasonlít. Ma már fűzték az agyát, hogy át kellene mennie hozzájuk edzeni, annyira tetszik nekik a játéka.

Életem kisebbik drágakőve sikeres és duzzad az önbizalomtól, akárcsak nagyobbik, aki link lett, ami a sulit illeti, de szintén eredményes a saját sportágában.

Ma már csak az ő életük érdekel igazán. Az sem hoz lázba, hogy a pirosnál B. áll mellettem.

Green Zone

2010-06-09T21:57:00.003+02:00

Ennek a filmnek a kritikái ált. úgy kezdődtek, hogy akinek tetszett a Bourne trilógia, annak ez a film is tetszeni fog. Nem is olvastam tovább a szöveget. Nekem mind a három nagyon bejött, tudtam, most sem fogok csalódni.
Igazam lett. Ez a film is 100-on pörög.

Nagyon Ajánlom (fiúknak)!

Drága cipő

2010-06-06T22:00:00.002+02:00

Pénteken du. nagyobbikkal betévedtünk az Árkád Nike-ba. Véletlen megláttam egy olyan edzőcipőt, amit már régóta akartam (azt mondják véletlenek nincsenek). Felpróbáltam. A kirakott nem volt jó. Próbáltam egy nagyobbat, az sem passzolt. Végül a 43-as lábamra egy 44,5 volt jó.
Lélekben tipródtam, mit csináljak, vegyek , vagy nem. Fiam rábeszélt, ne sajnáljam magamtól, egy régi szar cipőm van(én még azt is szeretem).Meggyőzött, megvettem. Egész este furdalt a lelkiismeret, hogy talán nem kellett volna.
Tegnap kiderült, hogy fiam nem tudta visszamondani az erdélyi utat, ezért ki kell perkálnia 35rugót.Ráadásul jövő héten ki kell perkálni kisebbik edzőtábor pénzét is.

A lelkiismeret egyre jobban furdal, a cipő meg egyre kényelmesebb.

Már ketten vagyunk...

2010-05-30T19:51:00.002+02:00

...akinek pszihiáterra van szüksége. Én és a kisebbik fiam.
Legalábbis ex azt mesélte a héten, hogy nem bír vele, és hogy fiamnak az a baja, hogy a mai napig nem tudja feldolgozni a válásunkat. Nem tudja elfogadni, hogy nem élek az anyjával és zavarja, hogy ebben a lyukban tengetem az életem. Állítólag már arra is hajlandó lenne, hogy dokihoz menjen velünk.
Én bevállaltam egy végső beszélgetést, amit nem tudom mikor ejtünk meg, mert fiam fél velem erről beszélgetni. Én nem érzem kellemetlennek a dolgot, próbálok újra őszintén elmondani neki mindent a történtekről, ahogy már tettem ezt egyszer, de zárt kapukat döngettem.

Ma de. a csapatával újra tornagyőztes lett. A csapat egyik legjobbja volt. Ez a másik világ , amiben él. Ebbe beenged, a másikba nem. Az anyja szavaiból azonban már tudom, hogy engem szeret a világon a legjobban.

Paul Oakenfold - Ready Steady Go

2010-05-24T22:38:00.001+02:00

Neurológia

2010-05-24T21:41:00.002+02:00

Miután az elmúlt időszakban gyakran szédelegtem, főleg stresszes helyzetekben, így jobbnak láttam felkeresni egy ideg dokit.
Mosti nővéremen keresztül már volt egy kontakt, aki hamar összehozott nekem egy vizsgálatot.
A doki,akihez kerültem minden megközelítésből próbált rájönni, hogy mi lehet a bajom, de nem sikerült. Minden vizsgálatra egészségesen reagáltam, szerinte nincsen semmi bajom. Azzal, hogy különböző érzelmi szituációkban előjön ez az érzés, nem tud vele mit kezdeni.
A következő lépés talán az kellene legyen, hogy felkeresek egy dilidokit. Az utóbbi időben sok lelki pofon ér. A melóhelyen sem mennek túl jól a dolgok, a fiúk életében meg lassan a peremre szorulok, egyre ritkábban látom őket
Ahhoz, hogy a mostani szar életemből újra várat lapátoljak össze, lehet, hogy már nem elég a sport és a zene, lehet, hogy már külső segítség kell.

Pszihifater, vagy egy barátnő?

Agyatlan ajándék

2010-05-18T22:58:00.002+02:00

Nagyobbik fiam vasárnap jött haza Münchenből, ahova a korábbi iskolája kórusát kísérte. Megkértem hozzon valami focis ajándékot az öccsének. Nem hozott, mert mint mondta mindkét hivatalos shop zárva volt.
Kiakadtam, mert szerintem most a BL döntő kapujában egész München a Bayern Münchenről szól, és gondolom úton-útfélen kapni valami kis ajándékot. Ő nem így látta.
Azért hozott a tesónak valamit.

Két üveg sört, és nem alkoholmentest.

2 nap döglés

2010-05-16T19:44:00.002+02:00

Kisebbik fiammal. Nálam.

Úgy volt, hogy ma bajnoki meccset játszik, és elötte nálam alszik, rápihen a meccsre.
Ebből az lett, hogy fiam már pénteken eljött hozzám, mert ex barátnőzött aznap este. Még aznap este bevásároltunk, haza jöttünk és két napig ki se mozdultunk a dzsuva idő miatt.
Csak bámultuk a tévét, kajáltunk, döglöttünk az ágyban és nagyokat aludtunk. Még a szombat délutáni mozit is UPC videotárral helyettesítettük, zsinorban néztük a muvikat.
Fiam élvezte, tetszett neki, hogy csak bámulja a filmeket én meg szinte a szájába adom a kaját. Én annyira nem komáztam a dolgot, állandóan eszembe jutott, hogy mennyi mindent csinálhattunk volna, de rögtön utána az is, hogy milyen szar lett volna ez a két nap, ha fiam nincs itt.

Újra MSN

2010-05-09T19:15:00.000+02:00

Csak az ebuddy-n keresztül.

Ha érdekel még valakit.

John Frusciante - The Past Recedes

2010-05-09T19:06:00.001+02:00

2 hete betegen

2010-05-09T18:47:00.002+02:00

Egyre jobban frusztrál, hogy nem tudok sportolni. Valami felső légúti nyavalya tart a hatalmában, amit sem köptetőkkel, de még antibiotikumokkal sem tudok legyőzni. Voltam tüdő és szív vizsgálaton is, minden negatív.
Tegnap megpróbálkoztam egy kis konditeremmel. Az egyik gyakorlatnál megszédültem, azt hittem elájulok. Levert a víz. Még csináltam pár gyakorlatot könnyebb súlyokkal, aztán elhúztam haza.
Az új bringám meg itthon figyel a nappaliban, a nap meg kint ragyog.

Ha már egyedül vagyok, legalább élvezhetném a természetet.

Nélkülözve

2010-05-09T18:40:00.002+02:00

A második hétvégét élem újra meg, hogy a fiaimmal nem, vagy csak részben találkozom. Mióta ex hazajött új arccal a hétvégi programjaik folyamatosak.
Hét közben autózhatok, hurcibálhatom őket, hétvégén "családi" események vannak.
Kivéve a ma délelőttöt. Én vihettem kisebbiket vidékre focitornára.

Persze szívesen tettem, annak ellenére, hogy korán kellett kelni és autózni.

Édes Gondviselés

2010-05-01T13:36:00.003+02:00

3 helyett 10 napig voltak velem fiaim, mivel ex plasztikai beavatkozásánál problémák merültek fel és nem akarta, hogy kisebbik fiam ödémás arccal lássa.
Engem nem zavart a dolog, hogy tovább maradnak, sőt legbelül boldog voltam, hogy ilyen sokat együtt lehetek velük, annak ellenére, hogy minden nap estére hulla fáradt voltam. Ezt a hetet nehezítette, hogy kijártam gyárépítésre melózni, és elkapott valami felső légúti nyavalya, már-már influenza. Mindezek ellenére kézben tartottam a dolgokat, a fiúkkal megszerveztünk előre mindent, kinek mikor milyen programja lesz.
Minden rendben ment, mondhatni jók voltunk együtt, azzal együtt, hogy néha elég rendesen összebalhéztak, és nekem kellett szétválasztani őket. Mindig próbáltam nyugodt maradni, még akkor is, amikor 28-adjára sem csinálták meg, amit kértem tőlük.
Ami kicsit zavart, az a dolog anyagi oldala. ebben a 10 napban rendesen megcsappant a bankszámlám, igaz nem spóroltam, megvettem mindent, amit kívántak. Persze mivel én voltam a gondviselőjük átmenetileg, ezért ez ezzel jár, egy kurva szavam nem lehet.
Mivel ex tegnap este megjött (feltöltött arccal), ahogy akkor be, most kiköltözött az élet a lakásból. Azt az érzést, hogy együtt lakunk hamar megszoktam. Azt, hogy megint egyedül vagyok, már nehezebben fogom.

Holnap kimegyek a vásárba, nézek egy kiscicát. Scotty is hiányzik.

Hármasban

2010-04-23T10:18:00.002+02:00

Ex a hét elején elutazott Bp-re, hogy végrehajtasson egy kis szépészeti beavatkozást magán. Azt mondja most még szebb lesz. Ő tudja.
A cél érdekében bevállaltam, hogy a fiúk nálam alszanak és 3napig furikázom őket mindenhova (suli, magántanár , edzés). Szabadságot vettem ki, hogy a városban maradjak, hátha valami gond merül fel velük. A szerda és a csütörtök profin, az időbeosztásuknak megfelelően zajlott. Csak itthon vannak gondok. Huszonnyolcszor kell elmondani mindent, amikor tanulni, pakolni, vagy fürdeni kellene menni. Ez így elég strapás, de hát fiúból vannak. Az agyam mindent előre ütemez, ami nem is lenne gond, mert ez már nálam foglalkozási ártalom, de a fegyelmezés leszívja minden erőmet.

Este 10 után már én kérem, hogy menjünk aludni, ami fél óra elteltével meg is történik, ekkor azonban Scotty megkezdi éjszakai túráját és közben nyávog.

Mert valójában négyen vagyunk. A macskával együtt.

Karambol

2010-04-17T21:13:00.002+02:00

Tegnap este, hazafelé jövet karamboloztam. Legalábbis akinek nekimentem így élte meg az esetet. Szerintem csak koccantunk.
Történt, hogy a belvároson áthaladva, az egyik lámpánál, az elöttem haladó Ford Mondeo fasztalicska vezetője gondolt egyet és amikor a zöld hirtelen sárgára váltott nyomott egy féket. Én azt hittem, hogy mindketten átcsúszunk a sárgán. Mivel ő nem hitte, ezért nekem is nyomnom kellett a féket, nem kicsit. A gumik csikorogtak, az autó csúszott, azt hittem itt a vég. Ott volt, a másik autó vége, kocc.
Csávó kiszáll, elkezd kiabálni, hogy mit csinálok, összetöröm az autóját, na szálljak csak ki, meg -"Bea hívd a rendőröket"-obégatja izgatottan a barátnőjének. Én eközben kicsit hátra tolattam, hogy lássam mekkora a kár. Kiszálltam, megnéztem mekkora a baj. Fellélegeztem. Csak a koszt vettem le az autójáról, semmi baja nem lett, ahogy az enyémnek sem.
Amig a rendőrökre vártunk a csávó osztotta nekem az észt, hisztizet, mint egy fapicsa.
Megjött a yard. Fiatal rendőr, rendőrcsaj, meg egy kopasz, akit be kell tanítani. Korrektek voltak. Ismertették a verziókat, felvették az adatokat, mi addig kitöltöttük a jegyzőkönyvet. Csávó közben osztotta az észt, rinyált, mint egy fürdős kurva.

Ma reggel megnéztem az autómat. Találtam egy repedést a rendszám tábla tetején.

Húsz év autóvezetés után túl vagyok az első, általam okozott baleseten. Vállaltam érte a feleősséget, 6000 forintom bánja. a többit majd intézem a biztosítómmal.

Wanted Dead or Alive

2010-04-12T22:19:00.000+02:00

Bokaficam

2010-04-11T10:53:00.002+02:00

Péntek kora du., mielőtt elmentem megnézni egy melót, még úgy gondoltam, hogy hétvégén hódolok a kerékpározás örömeinek.
Pár perccel később már azon agyaltam, hogyan fogok egyáltalán hétfőn dolgozni menni. Lépni alig tudtam, annyira fájt. Persze nem ez volt az első, így tudtam mi a teendő.
Vettem krémet, fájdalomcsillapító tablettát, és a délutáni bevásárlásnál egy zacskó mirelit borsót. Este aztán kezeltem a jéghideg borsóval, amit követett a tűzforró víz, majd újra a borsó, újra a víz. Éjszakára bekentem gyógykrémmel, betekertem nedves törölközővel. Tegnap meg vettem egy nafyon fasza bokamerevítőt a Nikeboltban.

Most legalább a sarkam nem fáj.

Üröm az örömben

2010-04-04T21:27:00.002+02:00

Első kerékpáros utamat apámhoz terveztem, fel a hegyoldalba. Gondoltam edzésben vagyok, az edzőteremben is szoktam tekerni, mi bajom lehet.
Az úton sokat lefelé és vízszintesen nem kellett mennem viszont felfelé annál többet. A probléma akkor jelentkezett, amikor az első 3 fogaskerék közül a legkisebbre nem sikerült leváltanom. Gondoltam kicsit strapásabb lesz, mint elképzeltem, nehezebben veszem a levegőt, megemelkedik a pulzusom. Apámék ajtójáig vezető utolsó 400méter maga volt a pokol, mivel nem működött az első váltóm. Amikor ajtót nyitottak én haraptam a levegőt, dőlt rólam a víz.
Ebéd után erőre kaptam, apámnál beállítottam a váltót, aztán áttekertem fiaimhoz, mert nagyobbik otthagyta nálam a neszeszerjét, aztán haza.

Holnap szar idő lesz, meg izomláz.

Új Bringa

2010-04-04T13:25:00.002+02:00

Évek óta terveztem,

Múlt szombaton kinéztem,

Szerdán elrakattam,

Csütörtökön megvettem,

Ma meg jól megtekerem.

Szabad-e locsolni? :)

Muse - Uprising

2010-03-30T22:52:00.000+02:00

Munkahelyi ártalom

2010-03-26T07:11:00.002+01:00

Asszem a melóhelyen kicsit besokaltam. A projekten belül 5-6munkaterület tartozik hozzám, ahol rendszeresen jönnek elő a problémák, amiket próbálok kezelni. Emellett kooperációkra járok, ahol be kellene számolnom az eseményekről, hatékonyan részt kellene vennem az események alakításában, de itt már rendre besülök. Zavartan válaszolok, közben izzad a tenyerem és érzem, hogy elvörösödöm. Persze idővel rendezem magamban a dolgokat, erőt veszek magamon és próbálok közreműködni a tárgyalásokon.
A másik nyűgöm fiziológiai jellegű. A bakancsomat a napi 2km-es gyaloglás miatt belülről teljesen kitapostam, atalpam több helyen fáj. Erre könnyebben találok megoldást, veszek egy új munkacipőt.
A másik gondomat egyenlőre gyógynövény alapú nyugtató gyógyszerrel kezelem.

Egyenlőre.

FourFourTwoMagyarul

2010-03-20T11:51:00.002+01:00

Az első számmal meglepem kisebbiket nyuszira.

Néha eljön velem, amikor MH magazint veszek, belenézeget az angol nyelvű lapba.

Most majd magyarul is olvashatja.

Hosszú hétvége

2010-03-15T20:54:00.002+01:00

Múlt héten lazán rákérdeztem exre, hogy az az ő hétvégéje volt-e. Elmondtam neki, hogy nem igazán sikerült megbeszélni a leosztás dolgot. Annyi jött le neki, hogy mostanában keveset vagyok a fiúkkal.
Ezen felhúzva magam már a hét közepén szerveztem fiaimnak, hogy megyünk Pestre a nagyobbiknak kosárcipőt venni. Kicsit bekavart a hó, de optimista voltam és bíztam a nap erejében.
Kisebbik már pénteken nálam aludt, még aznap nyomtunk egy mozit (Sárkány Vadászok), nagyobbik szombaton csatlakozott hozzánk, mentünk nővéremet köszönteni du.
A vasárnap pont olyan volt, mint amilyennek elterveztem. Már a hét közepén ledumáltam a Duna Plaza-ban lévő kosaras bolttal a nyitva tartást. Meglepetésemre a neten írták, hogy lesz Lego kiállítás, így legalább kisebbiknek is örömet tudtam szerezni. Szóval megvan az új cipő, jó volt a kiállítás, kicsit Ikeáztunk, Decathlonoztunk, mindenhol vásárolgattunk.
Csak tegnap este szar volt hazajönni az üres lakásba. Legszívesebben átszúrtan volna a nyakam egy törött sörösüveggel, de a fáradtság és egy jó alvás átbillentett a mába.

Körömágy

2010-03-15T10:32:00.002+01:00

Múlt héten kisebbik eljött hozzám angolozni, hogy kijavítsa a karó dogáját. Ahogy ültünk egymás mellett, észrevettem, hogy már nem rágja a körmét. Büszkén mutatta, hogy milyen hosszúak a körmei.
Örültem, hogy az akaratereje legyőzte ezt a rossz szokását, de annak még jobban, hogy amikor egymás mellé tettük a kezünket, az övé így már teljesen olyan formájú volt, mint az enyém.

The Verve - Bitter Sweet Symphony

2010-03-07T20:04:00.000+01:00

Újra

2010-03-07T19:54:00.002+01:00

Hatodik Kapocs a Via3-on. A baj csak az, hogy ez is ismétlés. Mint ált. az összes csatornán az összes sorozat.
Onnan tudom, hogy állandóan kapcsolgatok, ahelyett, hogy ide bloggolnék.

Nincs hozzá kedvem.

Nagyobbik 15

2010-02-28T12:18:00.002+01:00

Volt egy héttel ezelőtt. Szégyenlem is magam, hogy akkor nem írtam róla, de jobban el voltam foglalva azzal, hogy a szülinapján sem láthatom, ill. úgy hogy elhívom vasárnap este moziba az öccsével.
Persze a szülinapja nem lett elfelejtve, csak az ajándékok miatt időben szétcsúszott. Már a hónap elején tőlem meg az anyjától (meg a zsebpénzétől) kapott egy ipod nanot, pár nappal később a nagyapjától egy útat a velencei karneválra, ezen a héten meg egy Converse kosárcipőt (utcára, mert szerinte nem kosár cipő) apáméktól, aminek a pénzét kipótoltam.

Szóval "szegény"nem lett elfelejtve, csak ide nem írtam.

Részemről ez most kipipálva.

Rájöttem, hogy

2010-02-20T21:25:00.002+01:00

ex már előrébb jár a fiúk hétvégi leosztásának kialakításában. Úgy alakítja, hogy amikor L. (apárja) fia ott van náluk, akkor valahogy nem jön össze, hogy lássam a fiúkat.
A probléma csak az, hogy ezt megint elfelejtette velem megbeszélni. Biztos azt gondolja, majd rájövök magamtól.

Megtörtént.

Az első spagettim

2010-02-13T13:25:00.002+01:00

Úgy látszik rendszeressé válik, hogy kisebik fiam nálam tölti minden második hétvégéjét( Én örülök a legjobban). Már hét közben terveztem, hogy valamit főzök neki. Nem akartam nagy macerát, meg beégni, ezért valami egyszerűre gondoltam. Mivel imádja a tésztát, ezért nem volt nehéz a választás. Spagetti lett.
A tészta (Barilla) és szósz dobzára rá volt írva az elkészítés, ezért nem nagyon tudtam elbaltázni. Amin legközelebb változtatnom kell, hogy több vizet teszek a fazékba és kicsivel több sót.
Miközben a konyhában tettem-vettem, tálaltam a kaját, Ő a szobában a tegnap kapott PS2 játékán teljesítette a küldetéseket. A Keresztapa C. játékban megbízásból embereket gyilkolt.

Aztán benyomott két tányérral a förszttájm spagettimből. Nagy siker volt.

Brees, Superbowl, TRX, Saints

2010-02-08T21:09:00.002+01:00

Az alapszakasz elején, a 2. vagy 3.fordulóban láttam a New Orleans Saints-et és Drew Breest játszani. Akkor átfutott az agyamon, hogy ez a csapat és ez a srác szerintem most odaér a végére.
Pár héttel később az MH "segítségével" megtaláltam, hogy mivel edz. Akkor nagyon megtetszett ez a cucc, azóta is akarok ilyet.

Vasárnap de. J.O. Amerikában részében Jamie Loisianában, és New Orleans-ben főzött. Ezt a részt már a Superbowl bűvöletében néztem meg és azzal a tudattal, hogy van Isteni igazság szolgáltatás és New Orleans-nek és a Szenteknek most jött el a történelmi lehetőség, hogy Katrinának visszavágjanak.

Megtették!

Csoróság, gazdagság

2010-02-06T11:41:00.002+01:00

Kb. másfél hónapja semmi maszek munkám nincs. A fizetésemet teljesen feléltem, a banki hitelem a végét járja.
Az életem eddig ebben az évben olyan volt, mint az évszak, mint az időjárás. Borongós, fagyos, és lelassult.
Ha a jóIsten is úgy akarja (én már régóta), akkor a jövő héten megfordulnak a dolgok. Lesz újra megbízásom, kifizet a nyugdípénztár, és kapok fizut.

A tavaszra kicsit többet kell várnom.

Limp Bizkit - Behind Blue Eyes

2010-01-31T20:58:00.000+01:00

Kisebbik vs. Fradi

2010-01-31T20:35:00.002+01:00

Kisebbik fiam és csapata közeli kisvárosban nemzetközi tornán vettek részt. Jöttek horvátok, szerbek, jó pár magyar csapat és a Fradi.
Számunkra a torna hatalmas kudarc volt. Az első napon háromszor zakóztunk, ma sikerült egyszer győznünk, egyszer ikszelnünk, de a helyosztó meccsen elbuktunk.
Fiam a 6 meccsből 4-et teljesen végig játszott. Oroszlán része volt a védekezésben, kiszolgálta a támadásokat és rúgott egy gólt szabadrúgásból.
Tegnap a Fradi ellen az egész csapat be volt szarva, azért mert ők a Fradi. Aztán csak egyetlen góllal kaptunk ki, amit a Fradi a vége előtt 3 perccel talált. Fiam tegnap ezután a meccs után sírt, és haza akart menni, olyan lebaszást kapott(Szent szar, egy csatár elment mellette 3-szor). A mai vesztes meccs után már csak csendben öltözött és abba akarja hagyni a focit.

Innen kell újra talpra állni.

Belső béke

2010-01-29T21:17:00.002+01:00

Keresem, folyamatosan. Szerintem sohasem találom meg.

Az utóbbi időben már fura érzések vannak a fejemben. Hamar felkapom mindenen a vizet.

Mostanában ex akaszt ki, pedig másként kellene kezelnem, elvégre hidegháborúban élünk.

Ráadásul pár év után megláttam B.-t a tescoban. Pontosabban először nem őt, hanem a barátnőjét, akinél ált. dugtunk.

Aztán őt, de csak egy pillanatra, mert mnete közben már vissza is fordítottam a fejem.

Eme kis zökkenő után egy üveg bor és zene mellett keresem tovább.

Ami sosem lesz az enyém.

Napi betevő

2010-01-25T20:39:00.002+01:00

A mai napon az almás pite, baklava, gumicukor hármasig jutottam.

Most unicummal fojtom le.

Ex meg egy műszőke fapicsa.

Ünnepek:Szilveszter

2010-01-17T20:29:00.002+01:00

Két év itthoni faszvakarás után újra elmentem abba az iskolai buliba, ahol 170 valahány felőtt ember társaságában töltöttem az estét.
A mi asztaltársaságunk 25 fős volt, tele ismeretlen arcokkal. 3csaj mellett ültem, akik közül az egyik idősebb volt, olyannyira, hogy a keresztanyámra emlékeztetett.
Hamar rám akaszkodott, beszéltünk pár szót aztán elmentünk táncolni. Borzasztó amikor egy nőnek nincs ritmusérzéke. Neki sem volt. Még borzasztóbb, hogy nem csak egy táncra mentünk, hanem állandóan velem akart táncolni. Amikor az asztalnál ültünk próbált úgy ülni, hogy a lába érintse az enyémet. Nyomult rám, mint akinél ez az utolsó esély. Azt hittem, hogy kicsit bepiált, de mint kiderült víz mellett, volt ilyen pörgős.
A szex még csak-csak oké lett volna, de az ilyen nő másnap megkérdezi, mikor tartjuk az esküvőt.

Utólag visszagondolva, kicsit bunkón ráztam le. Egyszerűen kiléptem a kommunikációból.

Most jó így

2010-01-14T21:30:00.001+01:00

Ma du. nem akartam sehova menni, még a fiúkhoz sem. Csak itthon, egyedül, valami lazában, az ágyban fekve, olvasgatva, tévézgetve, borozgatva.

Antiszociális vagyok?!

2010-01-10T17:37:00.002+01:00

Azt hiszem legjobban ezzel a szóval definiálhatnám a beállítottságomat. A közösségi oldalakon nem mondhatnám, hogy aktív vagyok.
A meszendzserem már hónapok óta nem sikerült frissítenem (kurva végzetes hiba) és már nem is nagyon van hozzá kedvem, pedig ott volt pár ember, akikkel szívesen dumáltam.

Kisebbik 11

2010-01-07T21:55:00.002+01:00

Életem nem egyetlen, apró ékkőve, aki szívem örök birtokosa, ma 11 éves.

Érzékeny, bezárulkozó lelke nehezen nyílik meg, de én ismerem a kulcsot hozzá. Nekem sikerül megnyitnom és ilyenkor ajándék minden pillanat, amit vele tölthetek.

Még számtalan együtt töltött boldog pillanatot kívánok magunknak.

Ünnepek: Szenteste

2010-01-03T19:45:00.002+01:00

Fiaim óhajának a eleget téve a szentestét náluk töltöttem, bizonyos időkorlátokat figyelembe véve.
Ott voltam, amikor jött a Jézuska, kaptam még vacsorát is kaptam, aztán úgy 1/2 8 körül elhúztam(menet közben kiraktam ex anyóst), mert L. szintén érkezett a fiától. Egy mozaik család már csak ilyen.
Jézuska kitalálta mi volt a fiúk listáján, és elhozta. Aznap este az ő boldogságuk számított.

Ünnepek: Avatar 3D

2009-12-31T15:01:00.003+01:00

Ezzel a filmmel indítottuk a téliszünetet, még karácsony előtt. A 3D-s előadást választottam, gondoltam úgy nagyobb lesz az élmény. Bejött.
A film látványos, a történetre nem mondhatnám, hogy egyedi. A rendező összeollózott pár korábbi film sztorit, persze profi módon, és a látványvilággal kompenzálta, a középpontban a szerelemmel.
Minden percét élveztük, és talán nemsokára megnézzük újra.

Persze 3D-ben.

2009-12-25T17:05:00.005+01:00

Merry Christmas!
Minden kedves olvasómnak.