2009. december 13., vasárnap

We Are The Champions

Azt a címet is írhattam volna, hogy "Sporthétvége", ami nem annyit jelent, hogy agyon mozogtam magam, hanem azt, hogy apai teendőimnek eleget téve sportrendezvényekre cipeltem a fiaimat.

Tegnap kisebbik fiam egy emléktornán vett részt csapatával, zéró heti edzésadaggal. 3 győztes meccsel jutottak a döntőbe, ahol a városi rivális csapattal 1-1-et játszottak, így büntetőkkel kellett eldönteni az elsőséget.
Az első büntit fiam lőtte, a kapu közepébe, a kapus lábai közé. A mi szerencsénk és a kapus szerencsétlensége az volt, ahogy utána nyúlt a labdának, és ahogy fordult besodorta a labdát. 1 ide. A következő büntetők közül mi egyet kihagytunk, de a kapusunk megfogott kettőt. Az utolsó nagy védés után megszólalt a címben leírt QUEEN dal.
Fiamék bajnokok lettek és csapatkapitányként ő vehette át a győztesnek járó kupát és oklevelet. Én a büntetők idején pár kisebb infarktuson átestem, a győzelemnek meg úgy örültem, mintha fiamék a Bajnokok Ligáját nyerték volna meg.

Nagyobbik fiamat ma vittem Bonyhádra bajnoki meccset játszani. Bár csak kb. öt percet játszott, de szerintem azt jól teljesítette, a kevés meccsrutinjához képest. Volt annyira jó, mint pár társa, akik többet játszottak. hazafelé menet kicsit méltatlnkodott emiatt, de az a lényeg, hogy győztek.

Ezeket a sorokat ma nem egy pohár bor, vagy üveg sőr mellett írtam, hanem kibontottam egy üveg pezsgőt.

Egy bajnoki hétvégéhez méltóan.

Nincsenek megjegyzések: