Sírtam álmomban.

Azt álmodtam, hogy nagyobbik fiam meghalt. Már nem emlékszem a részletekre, hogy mi okozta a halálát, csak az érzésre emlékszem, beleőrülök a tudatba, hogy elvesztettem imádott gyermekemet. A tudatba, hogy el kell temetnem fiatal, életerős testét. Az érzés megbénított, álmomban tehetetlen voltam, csak zokogtam.
Felébredtem, de tovább sírtam. Már nem az álomtól, hanem az érzéstől, velem is megtörténhet, hogy elveszthetem a két imádott kincsem közül bármelyiket.